Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bohohy Nándor: Családszerkezet Szőnyön 1758-ban
bonyolult összetételű családi háztartások aránya az előbbi helységekben meghaladta az 50%-ot is, addig ugyanezek részesedése Szőnyben már csak 21%-ot tett ki. Ennek okát a nagyarányú bevándorlásban is kereshetjük. Bizonyítékként elég csak arra hivatkozni, hogy a 41 bonyolult összetételű családi háztartás közül 30 (72%) élén szőnyi születésű családfő állott, vagyis az ilyen családszervezet körükben jóval gyakoribb volt, mint a telepeseknél. A családszervezetre azonban még ennél is nagyobb hatást gyakorolhatott a családfő anyagi helyzete. Részint azért, mert a sok száj több kenyeret kívánt és fordítva, a sok kéz nagyobb földet volt képes megművelni, másrészt pedig azért, mert az átlagosnál nagyobb földterület magasabb hozadékot és kiegyensúlyozottabb ellátást biztosított, mely utóbbi — különösen az ínségesei)b esztendőkben — jelentősen növelhette a gyermekek túlélési esélyeit. Feltevésünk igazolják a vizsgált összeírás, valamint az 1757. évi reguláció alapján elvégezhető számítások. Telekkel és szőlővel eszerint 59 családfő (a családfők 32,2%-a) rendelkezett. 3 3 Ezek állományába összesen 2039,8 pozsonyi mérő szántó és 580 kaszás rét tartozott, míg a kezelésükben levő szőlők 59 fertályt tettek ki. Ebből 1181,3 pozsonyi mérő szántó és 336 kaszás rét (57,9%) az ún. egyszerű, 140 pozsonyi mérő szántó és 40 falcastrum rét (6,9%) a kiterjedt, végül 717,2 mérő szántó és 204 falcastrum kaszáló (35,2%) a többszörös családi háztartások kezén volt, így a fenti sorrendben haladva 1 — 1 családfőre modern fogalmaink szerint átlagosan 39, 23 és 44 kat. hold szántó, illetve 6,5 és 9 kat. hold rét jutott. 3 4 A fentiek ismeretében már az sem meglepő, hogy a családfőhöz ismeretlen módon kapcsolódó személyek fele (6 fő) a többszörös, vagyis a földdel általában jobban ellátott családi háztartások körében foglalt helyet. Jelenlétüknek így kettős hatása volt. Egyfelől tovább növelték a családi háztartás létszámát és bonyolultabbá tették annak szerkezetét, másfelől viszont segítséget nyújtottak a mindennapi szükségletek előteremtéséhez. Az e kategóriába sorolható személyek közül további négyet (33%) ugyanakkor a kevésbé tehetős kiscsaládokban vettek számba, mégpedig azokban, ahol a család élén özvegyasszony állott. Ez utóbbiaknál nyilván a hiányzó családapát pótolta az idegen munkaerő. Befejezésül arra kerestünk választ, hogy a forrásunk segítségével megragadható viszonyok közül melyek voltak hatással a gyermeklétszám alakulására, másszóval mely tényezők serkentették és melyek gátolták a népesedést. A 191 családi háztartásban, mint emlékszünk, összesen 487 gyermeket vettek számba, így egy családra átlagosan 2,5 gyerek jutott, s ez valamivel kedvezőbb volt, mint a korszakra kimutatott országos átlag. 3 5 Az összeírt családok 13%-ában nem volt gyermek, további 40%-ában csupán 1 — 2, 36%-ában már 3 — 4 gyerek élt, 5 — 8 utódot pedig csak 9 családban (12%) jegyeztek fel. E 487 gyerek közül 183 az 59 telkesgazda, 304 pedig a fennmaradó 132, telekkel nem rendelkező családfő tűzhelyénél élt. Vagyis amíg az előbbieknél 1 családra átlagosan 3,1, addig az utóbbiaknál ennek csak mintegy a fele, azaz csupán 1,7 gyerek jutott. Mindez arra utal, hogy az utódok létszáma, elsősorban a családfő anyagi helyzetétől függött. Bár forrásunk csupán csak állapotot rögzít és nem nyújt módot az ún. longitudinális elemzésre, azaz a családok útját, későbbi kibővülésüket vagy esetleges leépülésüket nem tudjuk nyomon követni, mégis megfigyelhető, 7
