Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szilák Aladárné: A kibernetika néhány filozófiai problémája

dalomirányítás szempontjából is próbáljuk megérteni. Az igaz, bogy nem határozzák meg és nem változtatják meg a társadalmi folyamatok objektív irányultságát, azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy ennek az objektív irányultságnak a konkrét tartalmát, megvalósulási formáit, ütemét, várható nehézségeit és eredményeit céltudatos felhasználásukkal jobban megérthetjük, illetve megtervezhetjük, meggyorsíthatjuk. A számítógéppel kapcsolatban a társadalmi szféra területén is alakultak ki téves nézetek. A mai korban, ahol két ellentétes társadalmi-gazdasági formáció létezik, eltérő következményei vannak, és eltérő vélemények alakulnak ki a kibernetikus technika bevezetésével kapcsolatban. A kapitalizmusban a tudomány legnagyszerűbb vívmányai — amelyeknek az embert kellene szolgálniuk — a valóságban az ember ellen fordulnak. Emlékeztetnék Lenin megállapítására, hogy kiáltó ellentmondás van a tudományos-technikai forradalom hatalmas technikai lehetőségei, és a kapitalista termelési viszonyok között. Ez az ellentmondás világosan látható a nemzeti méretekben létrehozott automatikus gazdaságirányítási rendszereknél. A különböző cégek és a kooperációk érdekkülönbségeinek és legkegyetlenebb konkurenciaharcának körülményei között egy ilyen rendszer nem is lehetséges. Vannak, akik így gondolkodnak: „Az ember fokozatosan rábízza magát a lélektelen természetre. Elkövetkezhet az az idő, hogy a holt természet, amelybe mi leheltünk lelket, végleg leráz bennünket magáról, és az önálló cselekvés útjára lép. Megkezdődik a gondolkodó gépek történelme." [1] További aggályok is fellelhetők a számítógéppel és az automatizálással kapcsolatban: — félelem attól, hogy az intelligens és csalhatatlan számítógépek az embert szükségtelenné teszik, személy te len ítik a társadalmat, és „az emberek puszta számokká válnak". — félelem attól, hogy a számítógépek a technokraták által irányított társadalom létrehozása irányában hatnak, ahol a fontos döntéseket robotautomaták hozzák, amelyek érzéketlenek a szociális és emberi tényezők iránt, — félelem attól, hogy a számítógépek megsértik a személyi szabadságot. Ezen állásfoglalások mellett is azt mondhatjuk, hogy a gépek mindig az ember akaratának voltak és lesznek alávetve. Nem mindegy viszont, hogy a kibernetikus technikát mire használjuk fel: emberalkotta értékek elpusztítására, ipari kémkedésre, erőszakos piackutatásra, vagy a munkánk védelmére, életszínvonalunk magasabbá tételére. A legújabb tendencia a modern közigazgatásban az, hogy az egyes emberekre vonatkozó adatoknak egy helyre való gyűjtésével nagy számítógépes „adatbankokat" hoznak létre. Többen felvetik például annak a veszélyét, hogy a gépesített személyi nyilvántartások behatolnak az ember életébe: közszemlére tehetik egészségügyi-, pénz ügyi-helyzetét, tanulási, munkabeli teljesítményét, elkövetett botlásait, bűneit. Az ember mintegy akváriumba kerül, annyira átlátszóvá lesz életének minden vonatkozása. Itt merülnek fel az emberi jogokkal, illetve a személyes szabadság veszélyeztetésével kapcsolatos problémák. Ne gondoljuk, hogy minden ember köteles lesz „vallani" az elektronikus „adatbankoknak". A legfontosabb az, hogy mindenki maga döntheti 82