Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Kárász Imre: Adatok a Cornus sanguinea L. gyökérzetének fiziognómiai struk-túrájához

Anyag és módszer a) A vizsgált, faj jellemzése A Corn us sanguinea jellemzését Csapody I. — Csapody V. —Rott (1966), Zólyomi et al. (1966) és Soó (1966) alapján adjuk meg. Szubmediterrán-déleurópai flóraelem. A 47. sz. (Geum urbanum) ökocsoport tagja (T 5a, W 4, R 4, N2(-3), F 2-3). Síksági-dombvidéki cserje. Jelentős szerepe van az alföldi bokorfüzesekben és ligeterdőkben, alárendeltebb a nyírségi nyírlápon, a sziki, a pusztai és a gyöngyvirágos tölgyesekben. Tömegesen fordul elő a hegy- és dombvidéki karsztbokor erdőkben, molyhos-cseres tölgyesekben, hársas törmelékerdőkben. Névadó faja a Corno-Quercetum társulásnak. Nedves és száraz termőhelyen egyaránt előfordul. Fényigényes, de a lazái)!) árnyékot tűri. Lassan nő, sarjadóképessége tőről és gyökérről egyaránt igen nagy. Jó talajkötő, ezért az erózió veszélyes helyeken jelenléte kívánatos. Hajtásai és termése télen kedvelt vad- és madár eledel. Vad- és madárvédelmi csenderesek, élősövények és mezővédő erdősávok kialakítására alkalmas. A Cornus sanguinea a síkfőkúti cseres-tölgyes (Quercetum petraeae-cerris) erdő cserjeszintjének harmadik leggyakoribb faja. Az 1982-ben történt felméréskor hektáronként 9279 talaj feletti hajtása élt, közülük 408 db a magas cserjeszintben. A C. sanguinea nemcsak hajtásszáma, hanem lombborítása és fitomasszája alapján is az erdő legjelentősebb cserjefajai közé tartozik. A „Síkfőkűt Project" tájökológai adatait Jakucs (1978) foglalta össze. Az erdő talaja a barna erdőtalajok közé tartozik, néhány fontos jellemzőjét Kovács (1978) vizsgálatai alapján az 1. táblázat tartalmazza. Egy talajszelvény részletes jellemzését Stefanovits (1984) leírása szerint a 2. táblázatban adjuk meg. b) Módszerek A növények talajbani részeinek tanulmányozására több módszer ismert, amelyekről számos összefoglaló módszertani közlemény jelent meg (pl. Szukacsev — Dülisz 1966, Milthorpe — Ivins 1966, Schuurman — Goedewaagen 1971, Böhm 1979). A Cornus sanguinea gyökérrendszerének vizsgálatakor célunk a gyökérzet talajbani elhelyezkedésének, természetes habitusának feltérképezése volt. Ehhez a gyökérzet teljes kiásása szükséges. E módszer a hajszálgyökerek pontos feltárását nem teszi lehetővé, de az 1 mm-nél vastagabb gyökerek feltérképezésére és mennyiségi becslésére alkalmas. Eredményeink e gyökérrészekre vonatkoznak. A gyökérrendszerek feltárását 1983 augusztusában végeztük. A kutatóterület roncsolásra kijelölt részén 5 különböző méretű egyedet választottunk (mintacserjék) ki. A gyökerek vizsgálatának megkezdése előtt megmértük a minta egyedek magasságát, törzsátmérőjét (talajszint felett 5 cm-nél), borítási és sűrűségi vázlatot készítettünk. A mintacserjék adatait a 3. táblázat tartalmazza. A gyökérzet feltárását kéziszerszámok (speciális kaparókések, különböző vastagságú hegyes fémrudak, ecsetek) segítségével végeztük. A talaj szükség 740