Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gyergyák Ferenc: A kibernetikai modell és a kibernetika néhány alapvető filozófiai alapfogalmának kapcsolata

az rendszerre, és ezt újabb saját környezete felé irányuló hatásra készteti, záródó átviteli csatornáról vagy jelátviteli hurokról beszélünk. Ellenkező esetben az és S

2 között működő jelátviteli rendszert jelátviteli láncnak nevezzük. Általában nem a teljes leadott x jellemző, melyet jelhordozónak is nevezünk, fontos a vevő számára, hanem a vett jelen belül a hatást kiváltó paraméter menete, amelyet információnak nevezünk. Egy jel információ-tartalmán a jelentéshalmaznak azokat az elemeit értjük, amelyeket az információhordozó paraméter állapotai kiválasztanak. Nézzünk néhány példát ezekre az általános fogalmakra. A sajtó, a rádió és a televízió minden nap közvetít nekünk információt. Az újság információtároló jellegű. Az olvasás folyamatában válik időbelivé az a jellemző, melyet a fekete és fehér térbeli eloszlása határoz meg. Információhordozó paraméterek az összefüggő szimbólum felismerése, a szavak, mondatok és egész elolvasott szakaszok értelmezése. Vagyis a megértés folyamata azzal jár, hogy az információ, a részletekről lemondva, mindig tömörebb alakot ölt. Mindez a jelentések tartományában, önálló folyamatként megy végbe. Az elolvasott szöveg az olvasót cselekvésre, ill. környezete felé irányuló meghatározott magatartásra készteti. Hasonlóan megy végbe az információ-feldolgozás egy vezérlési vonalon, vagy egy szabályozási körben. Ezek, mint már említettük, strukturálisan elhatárolt részrendszerekből épülnek fel, amelyekben a jelek haladási iránya egyértelmű. Minden ilyen részrendszer más tagokból, illetve a környezetből kapja a jeleket, és a vett jeleknek megfelelő hatást gyakorol más részrendszerekre. Egy többállású tag például tetszőleges menetű bemenő jellemző vételére képes. De a jelentősége egy ilyen tag számára csupán annak van, hogy a bemenő jellemző értékei bizonyos határokat felülmúlnak, vagy azok alatt maradnak-e, azaz a jelentések halmazának csak véges számú megkülönböztethető eleme van. Minden ilyen elem a többállású tag kimenő jellemzőjének véges számú lehetséges állapota közül egy pontosan meghatározottat hoz létre. A rendszerek fejlődése és alkalmazkodása Eddig úgy tekintettük a valóság rendszereit, mint merev képződményeket amelyek emiékeze tefügghet ugyan a múlttól, de a megfigyelés időpontjában tulajdonságaik állandóak. Ez a megállapításunk azt tételezi fel, hogy csak egy kis időintervallumban vizsgálunk, akkor megállapíthatjuk, hogy szükségszerűen változások mennek végbe benne, hatása megváltozik a környezete iránt. Ezt fejlődési folyamatnak hívjuk. A teljes rendszer fejlődése két tipikus utat követhet: beszélhetünk, fejlődésről és visszafejlődésről. Egy fejlődő rendszer, úgy változtatja meg struktúráját, hog}' a funkcióját zavaró környezeti beavatkozások hatását csökkentve, a funkciót támogató beavatkozásokét pedig előmozdítsa. Ez úgy valósul meg, hogy az összfunkcióba finomabb struktúra elemek is bekerülnek, és ezek között szorosabb csatolások jönnek létre. Ennek következtében a külvilággal szembeni önállósága növekszik. 69