Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Bertha Csilla: A mitikus-költői dráma két változata: W. B. Yeats és Tamási Áron játékai

a nép eleve metaforikus nyelvét emelte költészetté. „A földben alvó évszázados parasztizektől a nagy költészet kivirágzásáig nem volt sehol oly közvetlen az út, mint nála"

2

3. Mindkét drámaköltőnél megfigyelhető azonban, hogy a korai emelkedett költőiséget a későbbi drámákban egyre inkább átszövik ironikus, sőt groteszk elemek (bár Tamásinál a humor s az irónia mindig erősebben jelen volt, mint Yeatsnél) — ez persze nemcsak nyelvi síkon jelentkezik, hanem dramaturgiailag is. Egyes dramaturgiai és színpadtechnikai részletkérdések egyezésére itt nincs módunk kitérni, csak utalhatunk a vers- és énekbetétek, a tánc, a színpadi álöltözet, a maszk vagy egyes játékokban az expresszionista jellegű színhatások alkalmazására. A rokonság hangsúlyozása nem akarja összemosni a különbségeket. A drámaforma szempontjából azt a leglényegesebbet, hogy míg Yeats darabjai (az első korszak, a drámaírói útkeresés után) tisztán szimbolikusak, tehát nem értelmezhetők az első, látható szinten, s tudatosan kerülik az illúziókeltést, Tamási játékai egyszerre őrzik a színház ősi mimikus és mitikus jellegét. A mélyebb jelentéssíkok tehát egy, a felszínen az életet utánzó, népi életképet vágy élethelyzetet és cselekvéssort megelevenítő szint mögött, bár azzal öszszeolvadva húzódnak meg. De mindketten olyan, az ősire építkező modern drámaformát hoztak létre, amely alkalmas arra, hogy az egyéni, közösségi és általános emberi problémákat egyszerre mutassa föl. Kelet-európainak tartott, de inkább a nemzeti önazonosság és függetlenség kérdéseivel küszködő kis népekre általában jellemző vonás, hogy a személyes sorsot is történelembe ágyazottságában nézik, az egyetemes emberi gondok és létproblémák nemzeti színezetet kapnak. Tamási népi játékaiban és Yeats hősi legendáiban az egyes ember élete a nemzeti sajátságokon és sorskérdéseken keresztül tágul és emelkedik az egyetemesség felé. í 26* 401