Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szabó István: A szóképalkotásról

A képletes közlés alkotásának tehát van egy nyelvi — logikai és egy pszichikai szintje. A nyelvi szint az ellentétes jelentéstények összekapcsolása (kategória ütközés). A pszichikai szint a gondolat- és képtársítás folyamatait foglalja magában. A két szint egymással szoros kapcsolatban van: a pszichikai képtársítások a nyelvi elemek szintagmatizálásában nyernek kifejezést, benne jelennek meg. 8. A képletes közlés alkotását — mindkét szintet figyelembe véve így írhatjuk le. Az interperszonális kapcsolatok folyamán felmerül a verbális kommunikáció igénye: a beszélő valamely ténnyel kapcsolatban valamit közölni akar a másik személlyel, akivel tevékenysége során kapcsolatba kerül. Különböző okokból (a szemléletesség igénye, saját érzelmi viszonyulás kifejezése, effektív hatás keltése a hallgatóban stb.) az adott dolgot képszerűen akarja megjeleníteni a másik fél számára. Képzeletben tehát számba veszi azokat a tárgyakat, tulajdonságokat, összefüggéseket, amelyek analogikus kapcsolatba hozhatók a kommunikálandó közlés tárgyaival. A kommunikálandó dolgok, tulajdonságok, vonatkozások nyelvi jele helyett a velük valamilyen tekintetben (a köznapi szemlélet szintjén) analóg dolgok stb. nevét helyettesíti be (pl. ,halál', helyett .kaszás', ,leittasul' helyett ,elázik', .perlekedő, harcias nő' helyett 'tigris' stb.) A behelyettesített és helyettesítendő dolog közti hasonlatosság azonban nem lényegi (vagy a valóságban nem is létezik, és csak a tudat teremtett analógiát a két dolog között; ilyen a költői képek nagy része), tehát alapvető szemantikai jegyei szerint a két dolog eltérő fogalomkörbe (kategóriába) tartozik. A köznapi szemléletben feltáruló analógia alapján történő behelyettesítés ily módon jelentéstani anomáliát (kategória ütközést) eredményez. Más szóval: a képletes közlés a l k o t á t á s a a formális kompatibilitási szabályok megsértésével, felfüggesztésével j á r; és ez törvényszerű. A nyelv ui. természete szerint elsődlegesen konvencionális, vagyis szimbolikus jelrendszer, a szókép viszont tulajdonképpen ikonikus ábrázolás: a jel (nem maga a szókapcsolat, hanem a benne kifejezett kép mint jel) hasonlít az ábrázolt dologra. A természetétől idegen funkció betöltésére a nyelv azáltal válik képessé, hogy a megnevezendő dolgot nem annak konvencionális (szimbolikus) jelével látja el, hanem egy olyan másik tárgy nevével, amellyel a megnevezendő dolog valamely közös jegy — a tertium comparationis — alapján hasonlósági kapcsolatba hozható, vagyis metaforát használ. A metaforában az általa megnevezendő x dolgot úgy, olyannak látjuk, láttatjuk, mint amilyen y dolog, vagyis y által x-t, annak valamely tulajdonságát képszerűen, ikonszerűen ábrázoltuk. Pl. (7)-ben (7) ,A lajhár csak két sort kapált meg'

8 a szóban forgó személyt, a rá jellemző lassúságot a lajhár plasztikus képével (képzetének felidézésével (tettük szemléletessé. Vö. Marcus B. Hester (1967: 69 — 100.) a metafora természetéről adott leírásával. A KF rendszerében anomális jelenségnek minősített kategória ütközés tehát pszichikai és jelentéstani —logikai t ö rItt persze az eredetileg embert jelölő nevet (rest = lajha > lajhár) vittük át az adott állatfajra. 386