Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Szabó István: A szóképalkotásról

A SZÓKÉPALKOTÁSRÓL SZABÓ ISTVÁN 1. A századforduló előtti évtizedekben uralkodó újgrammatikus irányzat képviselői jónéhány hasznos megfigyelést tettek és számos, ma is helytálló szabályszerűséget fogalmaztak meg egyebek mellett a jelentéstan területén. A szóképre vonatkozó megállapításaikat például — bár épp ezekben vádolták őket ellenfeleik egyoldalú pszichologizmussal (a nyelvi tényeknek pszichikai tényekre való visszavezetésével), a nyelvtudománynak a pszichológia segédtudományává való lefokozásával, talán nem minden ok nélkül — egyik kiindulópontként fogadhatjuk el (fogadom el) a szóban forgó nyelvi jelenség tanulmányozásában. Arról van szó — és ezt további érvelésemben bizonyítani próbálom —, hogy a gondolat és képzettársítás, amely lényegét tekintve pszichikai jelenség, ill. folyamat, a szóképalkotásnak egyik nagyon lényeges mozzanata és aspektusa. Persze ha csak ennyit mondanánk el a szóképről vagy csak ennek bizonygatására szorítkoznánk, az valóban egyoldalú megközelítés lenne, és a régi utakon haladva, kevés újat mondhatnánk a kérdésről. A tárgyalt jelenség lényegének megragadásához összetett megközelítésre van szükség: egyaránt meg kell vizsgálnunk annak szerkezettani, jelentéstani-logikai és pszichikai oldalát. A szókép behatóbb vizsgálatát több tény is indokolja és teszi időszerűvé. Az újgrammatikusok után a strukturalista szemlélet térhódításával, amelyet elsősorban Saussure, és Bloomfield munkássága inspirált, a jelentéstan évtizedekre kiszorult a nyelvészeti studiumok témaköréből, vagy — jobbik esetben — periférikus jelenségként kezelték, a szóképtan pedig szinte teljesen terra incognita volt. A generatív transzformációs grammatika, amely, igaz, kezdetben szintén a „tiszta struktúraleírás" elvét vallotta és gyakorlatát követte, a 60-as évektől fokozatosan a jelentéstant is látószögébe fogja. Ezen irányzat jelentéstannal is foglalkozó ága, az ún. interpretatív szemantika azonban teljesen formalizált, a logikából kölcsönzött fogalmi apparátussal dolgozó rendszer, és képviselői a szókép mint jelentéstani tény problematikáját megkerülik, ill. néhány részletkérdését — amint ez jelen dolgozatból kiderül — hibás megközelítésben próbálják megoldani. Mégis: az interpretatív szemantikának sokat köszönhetünk a jelentéstannak az utóbbi években tapasztalt fellendüléséért. Nemcsak arról van szó, hogy e formális rendszerre való visszahatásként, vele hadakozva születtek új irányzatok — pl. a generatív szemantika — és indultak mélyebb összefüggéseket, szabályszerűségeket is feltáró jelentéstani vizsgálódások ; az is tény, hogy az interpretatív szemantika által alkalmazott fogalmi apparátus számos eleme kiindulópontul szolgál jónéhány jelentéstani tény, köztük a képes beszéd új megközelítésben való tanulmányozásához. 377