Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Zaják Etelka: A beszédkészség vizsgálata I. évfolyamos orosz szakos főiskolai hallgatók körében

gyobb száma erre enged következtetni.) A kérdések nagy része a képek lényegi részére vonatkozott, több volta „KaKoii"?„Kor^a?" kérdőszó, illetve a ,,KTO?" ,,HTO?" ragozott alakokban, mint a kontrollcsoport hallgatóinak kérdőmondataiban (ott több volt a ,,HTO 3TO?" HTO TaM?". Elképzelhető, hogy ha írott szöveg mondataihoz kellett volna kérdéseket szerkeszteni, nem ilyen, vagy éppen fordított eredményt kaptunk volna. Ezt nem vizsgáltuk, mivel oktatási célul az élőbeszédre, a spontán kommunikációra való felkészítést jelöltük meg, s a méréseknél is az e területen nyújtott teljesítményre voltunk kíváncsiak. A monologikus beszéd vizsgálata A hallgatók önálló, folyamatos és összefüggő beszédét is meg akartuk vizsgálni. Az elemzés alapjául egy-egy reproduktív és egy-egy produktív vizsgálati módszert alkalmaztunk a mérések során. Valamennyi mérésnél szerepelt „tartalom-elmondás" (CnepecKa3), illetve képek felhasználásával összeállított monológ. Ezek prekommunikatív beszédelemek, de mivel természetes beszédszituációt nem tudtunk teremteni a kommunikatív (spontán) beszéd mérésére, így ezzel a lehetőséggel kellett megelégednünk. Az elmondásra szántszövegek nem tartalmaztak új szavakat, bonyolult mondatokat, 2,5 percnélegyik sem volt hosszabb. Ugyanakkor fő szempont volt az érzelmi tartalom,elsősorban a poen, az érdekesség. így jobban megragadhattuk a hallgatókfigyelmét, s ezzel a jobb megértést is biztosítani tudtuk. A már jól ismert hangon orosz anyanyelvű kolléga olvasta fel a szöveget, amelyet egyszer hallottak a hallgatók (jegyzetet készíthettek), majd a történet elhangzása után akár azonnal belekezdhettek a hallottak elmondásába, de 30 másodperc múlva feltétlenül el kellett kezdeniük a történet újra mesélését. A szövegek hosszúságától függően 5 — 6 perc állt rendelkezésre, s az ez idő alatt nyújtott szóbeli teljesítményt analizáltuk (magnetofonfelvételről). Vizsgálat tárgyává tettük a mondatok számát, szerkesztettségét, a szavak számát, minőségét (a főiskolán tanult vagy középiskolai lexikai egységek voltak-e), valamint az információk számát és minőségét (a szöveg közléseit mondták-e vissza a hallgatók, vagy más, félreértésből, dús fantáziából eredő közléseket szőttek a mondandójukba). A hallgatók az egyes közléseket más (nem a szövegben elhangzott szavakkal) kifejezésekkel, körülírásokkal is elmondhatták. Az információk „visszaadásának" száma nyilvánvalóan függ a szövegmegértés fokától. Ezzel is magyarázható, hogy az első méréskor 43,6 ill. 48,4%-os az információk száma (az eredeti szöveg információihoz viszonyítva). A kísérleti csoport 72%-os, a kontrollcsoport 26%-os fejlődést mutatott ezen a területen. Ez a fejlődési különbség is azt látszik bizonyítani, amit már korábban is az audiovizuális oktatás javára írtunk. 23» 353