Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Hollóné Kacsó Erzsébet: A munkakör és iskolai végzettség kapcsolatának elemzése az állami gazdaságokban szellemi munkakörökben foglalkoztatottak körében

érvényes követelményeknek? Tehát a munka-tudás-munkakövetelmény összefüggés áll a koncepció középpontjában."

4 A kongruencia-vizsgálat legegyszerűbb módja az adott munkakörre előírt szakképzettség és a munkakört ellátó dolgozók szakképzettségének egybevetése. Ennek a leegyszerűsített vizsgálati módnak vannak hiányosságai. Egyrészt ez esetben az iskolai képzést tükröző szakképzettségi struktúrát vesszük figyelembe, amely eltér a munkában érvényesülő szakmai struktúrától. Ha felszínesen vizsgáljuk a szakmai és szakképzettségi struktúrát, akkor azt tapasztaljuk, hogy azok között jelentős eltérés nincs. A szakképzettségi struktúra nem más, mint a munkaerő formális kritériumok alapján meghatározott tudásszintje és specifikus szakmai tartalma szerinti rendszere. Tehát a formális kritérium az, amiben a különbséget keresni kell. A tudomány mai ismeretei szerint még nem vagyunk képesek arra, hogy az emberek tudásszintjét egzaktan, szubjektív elemek befolyása nélkül meg tudnánk állapítani úgy, hogy az összehasonlításra is alkalmas legyen. Ezért kénytelenek vagyunk azokra a bizonyítványokra, oklevelekre támaszkodni egy-egy vizsgálat során, amely számot ad egy iskola vagy tanfolyam elvégzéséről. A szakmastruktúra, illetve a szakma nem azonosítható az iskolában szerzett képzettséggel, figyelembe kell venni, hogy a szaktudás a gyakorlati tevékenység során teljesedik ki. Konkrét esetben nehezen dönthető el az, hogy egy szakmai fogást hol sajátítottak el, és azt a személy mennyire tudja más területen alkalmazni. Tehát a szakképzettségi struktúra csak közelíti a szakmai struktúrát, — nem azonosítható vele. Visszatérve az említett kongruencia-vizsgálatra, másik hiányossága az, hogy az említett szakképzettségi struktúrával szembe a különböző munkaköri csoportokban csak a hivatalos előírásoknak megfelelő munkahelyi követelmények rendszerét (munkahelyi struktúrát) állítjuk. Nyilván ez nem fejezi ki megfelelően a konkrét munkahelyeknek a munkaszervezettől függő, valóban fennálló követelményeit. Tapasztalatok szerint sok esetben jellemző, hogy a középfokú végzettséget igénylő munkakörökre konkrét munkaköri leírások, követelmények, tevékenységjegyzékek csak a szervezeti egységekre (főként osztályokra) és vezetői munkakörökre vannak meghatározva. Ennek következménye: a vezető által egyénekre „lebontott" munkaköri feladatok a vezető megítélésétől függően változhatnak anélkül, hogy a szervezet munkafeladatai változnának, valamint a követelmények színvonalában és tartalmában is lényeges eltérések adódhatnak a szervezeti egységek között attól függően, hogy a vezető hogyan érvényesíti a követelmények betartását. Másik probléma, hogy a középszintű vezetői munkaköröknél sok esetben a végzettség fokát jelölik meg követelményként és nem szabják meg a végzettség szakirányát. Felsőfokú végzettséget igénylő vezetői munkakörök követelményrendszere elsősorban nem szakmai jellegű, hanem a vezetés, szervezés, irányítás összefüggéseihez kapcsolódik. A fenti hiányosságokat figyelembe véve, a vizsgálat eredményeként hozzávetőlegesen megállapítható, hogy a dolgozók szakképzettsége és a munkahely szakképzettségi igénye megfelel-e egymásnak, vagy eltérés tapasztalható részlegesen, illetve egészen. Ez az eltérés (inkongruencia) verti32