Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Vasas Joaehim: A kiegészítő, kisegítő gazdaságról

A kiegészítő, kisegítő gazdasággal összefüggésben szorosan jelentkezik, felvetődik a szabad-szombatok kérdése, a megnövekedett szabadidő adta lehetőségek kihasználása is. Szabadidő eddig is volt, s talán a szabadszombatok általánossá tételével több lett. A lényeg véleményem szerint az, hogy a szabadidőt mire használjuk fel. Értelmes célok szolgálatába állítjuk-e vagy sem. A szabadidő értelmes, tartalmas eltöltésén van a fő hangsúly. A szabadidő értelmes, céltudatos felhasználása azonban már rendkívül széles skálán történhet. Van aki pihenéssel, kultúrálódással, olvasással, kirándulással, sportolással, szellemi vagy fizikai munkával tölti. Reális igényeket és szükségleteket kielégítve az ember szellemi és fizikai képességei karbantartására. Alapvetően azt a célt is szolgálva, hogy a szabadidő értelmes eltöltése, felhasználása révén az ember még jobban eleget tudjon tenni munkahelyi és családi kötelezettségeinek, munkája színvonalasabb ellátásának. Amire szeretném felhívni a figyelmet, az többek között az, hogy a megnövekedett szabadidőt nem szabad szembe állítani a munkával. Hiszen az ember legértékesebb tevékenységei között az első helyen a munka szerepel. A munkától ne féltsük a szabadidőt. E gondolatsort folytatva, a munkát nem szabad szembeállítani a kultúrával sem. Nem szabad úgy fogalmazni, hogy milyen kár, ha nem olvas, nem jár moziba, színházba, mert helyette lakást épít, telket művel, stb. Persze tudjuk, hogy az lenne az ideális, ha a szabadidőt mindenki elsősorban művelődésre, az aktív kikapcsolódásra, felüdülésre fordítaná. De azt is látni kell, hogy nem kevés azoknak a száma, akik éppen a fizikai munka végzésében találják meg — a szellemi tevékenység után — a felfrissülést, a kikapcsolódás reális lehetőségét. A szabadidőt leginkább a céltalan, értelmetlen eltöltéstől kell a legjobban félteni. Különösen nagy a veszély, ami a fiatalokra és itt nem csupán a tanuló ifjúságra gondolok — e vonatkozásban leselkedik. Hogyan sikerül majd megszervezni, tartalmasan, értelmes célok szolgálatában állítani a szabadidőt és főképpen a fiatalok számára ez nem lesz egyszerű és könnyen megoldható feladat. Ha a kiegészítő, kisegítő gazdaság értelmes célok szolgálatában, hasznos tevékenység végzésével a szabadidő egy részét leköti, ez bizonyára nem lesz káros sem az egyén, sem a társadalom számára. Megfogalmazódik az is, hogy erkölcsös-e az a tevékenység? Megfordítható a kérés: erkölcsös lenne-e az, ha nincs elegendő hús, vagy a szolgáltatás nem kielégítő? Természetcsen az érdekeknek is van rangsora. Tudjuk, hogy ezeken a területeken tevékenykedők közösségi élete egy sor kívánnivalót hagy maga után. Nincs idejük az itt dolgozóknak közösségi életet élni, kultúrálódni, művelődni, továbbtanulni, stb. Mindezeket látva azonban egy percre sem mondunk le arról, hogy ezen a területen dolgozók művelődjenek, kultúrálódjanak. Tudjuk, azt is, hogy morálisan nem éppen minden vonatkozásában a szocialista ideált erősíti és szolgálja. Időnként tapasztalható, helyenként felerősödik, újra termelődik a kisegítő, kiegészítő gazdaság témájához kapcsolódva is jelentkezik politikai értelemben két szélsőséges nézet, vélemény és — bár kevés emberre jellemző — magatartás. Az egyik az elbizakodottság. Jól van minden úgy, ahogj^ van. Ne változzék semmi. Mindent úgy csináljunk ezután is, ahogy eddig. Jó ez a szocializmus úgy, ahogyan van. Miért szükséges ezen állandóan változtatni? 26