Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Vasas Joaehim: A kiegészítő, kisegítő gazdaságról

ságban. Ha a ,,nagy pénzek" mögött, azzal értékarányos teljesítmény, valóságos érték és alapvetően munka vagy áru van, ez semmiképp nem ártalmas. A kiegészítő, kisegítő gazdaság természetesen arra is lehetőséget ad, hogy a benne résztvevők számára a vásárlóerő növekedését elősegítse. Ma már azonban nyugodtan mondhatjuk, hogy nem kell félni az így jelentkező több, magasabb vásárlóerőtől. Különösen akkor nem, ha biztosított a növekvő vásárlóerő mögött a növekvő teljesítmény, a színvonalasabb munka és növekvő árufedezet. Arról viszont egy pillanatra sem mondunk le, hogy továbbra is bizonyos egyensúly legyen a vásárlóerő, valamint az áru és munka fedezet között. Az is igaz, hogy a szocializmus építése során az új dolgoknak társadalmi méretekben történő bevezetése, arra való átállás sem járt viták, esetenként téves nézetek felszínre kerülése nélkül. Erre vonatkozóan szép számmal tudunk példát hozni a szocializmus építésének nemzetközi, de hazai tapasztalataiból is. Szovjet-Oroszországban az új gazdaságpolitikára (NEP) áttérés nagy fordulat volt. Az ilyen fordulatok mindig azzal járnak, hogy sokan nem képesek azt követni, görcsösen ragaszkodnak a régihez, a helyes útról való letérést látják az újban. így volt ez a NEP-el is. Az új gazdaságpolitikára való áttérésért Lenint sok támadás érte. A szocializmus elárulásával, a kapitalizmus visszaállításával vádolták. Lenin több tanulmányában és felszólalásában hangsúlyozta, hogy a szocializmus és a kommunizmus felépítésének egyik legfontosabb feltétele a végzett munka mennyisége és minősége szerinti elosztás elvének, az erkölcsi ösztönzéssel kombinált anyagi érdekeltség elvének az érvényesítése. Lenin 1921. őszén arról beszélt, hogy nem volt helyes túlságosan számolni a szocialista eszme mozgósító erejével, s nem venni eléggé figyelembe az anyagi érdekeltség ösztönző erejét. „Arra számítottunk — vagy talán helyesebben : feltételeztük elégséges számítás nélkül — , hogy a proletárállam közvetlen parancs szavával meg tudjuk majd szervezni kisparaszti országunkban az állami termelést és az állami termékelosztást kommunista elvek alapján. Az élet megmutatta, hogy tévedtünk. Ne közvetlenül a lelkesedésre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lelkesedés segítségével a személyes érdekekre, a személyes érdekeltségre, az önálló elszámolásra támaszkodva dolgozzunk azon, hogy mindenekelőtt szilárd kishidakat építsünk, amelyek kisparaszti országunkban az államkapitalizmuson át el vezet het a szocializmushoz ; másképp nem érkezünk el a kommunizmushoz, másképp nem tudjuk elvezetni a kommunizmushoz az emberek tízmillióit. Ezt mondta nekünk az élet. Ezt mondta nekünk a forradalom fejlődésének objektív menete".

1 Lenin szembeszállt minden egyenlősítő tendenciával és azt mondta, hogy aki figyelmen kívül hagyja az anyagi érdekeltség elvét, az a marxista politikával összeegyeztethetetlen szubjektivizmusba esik. Lenin mindig nagyfokú politikai realizmusra tanított. Felhívta a figyelmet arra, hogy bármely társadalmi-gazdasági intézkedés végrehajtásánál gondosan figyelembe kell venni az anyagi feltételeket s azt, hogy mennyire vannak felkészítve rá a széles dolgozó tömegek. A Pravdában 1921. október 18-án megjelent írásában rámutatott arra, hogy: „A személyes érdekeltség növeli a termelést, nekünk pedig mindenek előtt és mindenáron a termelés növelésére van szükségünk."

2 Hazai tapasztalatokra utalva érdemes emlékeztetni az olvasót — csupán 24