Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gál István: Fáy az íróreformer

FÁY AZ ÍRÓREFORMER GÁL 1STVÁN A XIX. század első évtizedeinek társadalmi és politikai valóság tényei iránt a megszokottnál felfokozottabb érzékenységgel foglalkozik a fiatal Fáy. Ezt a magatartásformát részben indokolja gyermek- és ifjúkori életének alakulása, de ezen túlmenően érdeklődésének efféle iránya alaposan eltér a korabeli nemesi rangban élő fiatalokétól, kiknek megadatott a felelőtlen könnyenélés kényelmes és sok olcsó sikert kínáló lehetősége. Szenvedélyes igazságkeresése, elveihez következetesen ragaszkodó lendülete, a személyes érdekkel szemben a nemzet sorsának ügye, mind olyan meghatározóan befolyásolták, amelyhekhez egész életén át híven ragaszkodott. A társadalmi, politikai, gaz dasági ellentmondások, amelyeknek átélője, nem hagyják nyugodtan. Tanúja annak, hogy Napóleon kontinentális zárlata következményeként a magyar mezőgazdaság konjukturális feltételei jelentősen megjavultak. A gazdasági mutatók szerint 1790-ben a búza ára mindössze 30 garas, 1816ban már 51 garasra emelkedik. A magyar mezőgazdaság potenciálisan befolyásolja a monarchia gazdaságát. Bár hazánk civilizációs fejlődése előrelépés, ele a nép tovább nyomorog. Ugyanaz történik nálunk is mint más keleti országokban. Az uralkodó nemesség pompája, kényelme elérni a nyugati országok vezet ') köreiét, de minden teher a népre hárul. Illyés Gyula Petőfi c. művében ezt a helyzetet így fogalmazza meg nagy keserűséggel: ,,Egész országrésznek, így pl. a Balaton és a Duna közti Kánaán — maradnak, lesznek puszták, amelyeken csak annyi ember él, amennyi az ezres birkanyájak őrzésére és külföldre hajtására szükséges. A főurak ezt csaknem olyan közönnyel nézik, mint régen a budai basák nézték a rab csapatok elhajtásával kiürült országot. A főurak nagy része most már idegen, vagy idegen nyelvű. A hungarus e korban nem azonos a magyarral, de semmivel sem jelent kevesebbet." 1805-től 1847-ig 25 000 telken jobbágy szorul ki a földjéből és ennyivel növekszik a nagybirtokosok földterülete, ugyanakkor a „sehonnai " cselédek száma másfél ezerrel növekszik. Nyilvánvaló, hogy a kapitalista fejlődés speciális magyar jelenségei ezek a tények, csak míg európa nyugati államaiban, ahol a polgárosodás már előbb megindult a tőke az ipar fellendítésével nyer befektetést, addig nálunk a mezőgazdaság fejlődését lendíti fel a pénz és ez a földbirtokosok kezébe összpontosul. A meglevő ellentétek méginkább kiéleződnek a magyar juhászhajtó és a földbirtokos esetében éppúgy, mint a lyoni takácslegény és a gyáros között. A vagyoni ellentétek érzékelése mellett a nemzeti függetlenség eszmeköre is mélyen foglalkoztatta a fiatal Fáyt, melyet országgyűlési tudósításai 197