Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Demeter András: Társadalmi hatékonyság, társadalmi fejlődés

irányítási stb. munka gyengeségeit a társadalmi és politikai érdek szigorúságára, némely esetben ért he tétlenségére való hivatkozással palástolják. A munkaerőhiány problémáinak megoldatlanságával kapcsolatban merül fel például napjainkban a — társadalmilag feltétlenül kívánatos — teljes foglalkoztatás megkérdőjelezése — miközben személy szerint senki sem lenne szívesen munkanélküli, illetve létében bizonytalan. Héthy Lajos könyvében olvashatjuk: „. . . bármilyen fontos is az üzemi demokrácia a gazdálkodás hatékonysága szempontjából, jelentősége a szervezetek és a társadalom működésében ennél nagyobb: az együttműködésre, a »társadalmi hatékonyságnak« az alakulására hat. A dolgozóknak az irányításba való bekapcsolódása éppen ebből a szempontból döntő."

1

2 A döntések megalapozásához persze a társadalmi követelmények jól körülhatárolt normáinak ismerete is szükséges. Ezzel kapcsolatban is felmerül a hatékonyság mérhetőségének problémája. Az már a gazdasági hatékonyság esetében is nyilvánvaló volt, hogy az eredmény és ráfordítás viszonyának vizsgálata nem fejezi ki tökéletesen a hatékonyság követelményeit. Láng János a „hagyományos" hatékonysági mutatóról egyik tanulmányában a következőket írja: „A mutató az igazán „objektív" technikai tényezők hatékonysági hatásánál többet tartalmaz, ugyanakkor nem tükrözi bizonyos „szubjektív" tényezők hatását. . . "

1

3 A szerző az említett tényezők alapján két új hatékonysági mutatót alkalmaz. Az egyéni értékelést az ún. „észlelt hatékonyság" fejezi ki — amely adott időpontra és ágazatra vonatkoztatva viszonylag jól mérhető — , a társadalmi értékelést pedig az ún. „effektív hatékonyság" fejezi ki. Mivel ez utóbbi nemcsak az effektív szükségletek kielégítésének eredményességét, hanem a mindenkori igényekhez igazodó „tudatformálási tényezőt" is tartalmazza, nem mérhető egzakt módon. Egyetérthetünk a szerzővel, aki az előző megállapítás ellenére hangsúlyozza, hogy a hagyományos mutatók mellett szükség van — a tartalmában sokkal szélesebb körű — hatékonysági mutatókra, amelyeket „... bizonyos típusú gazdasági döntésekben célszerűbb iránytűként . . . használni."

1

4 És itt visszautalok a Kovács Géza művéből vett idézet azon megjegyzésére, mely szerint a társadalom fejlődését szolgáló tevékenységeink mindinkább mérhetőkké válnak. Ez nyilvánvalóan attól is függ, hogy a jövőkutatás fejlődésével párhuzamosan, tervezési tevékenységünk mennyire lesz képes célként meghatározott modelljeinket konkretizálni, melyekhez a társadalmi fejlődés normatív értékei egzaktabb módon meghatározhatók és hozzárendelhetők. Ez azért lényeges, mert az utánunk következő generációknak tartozunk felelősséggel azon a téren is, hogy mennyire sikerült fejlődésünk társadalmi hatékonyság szempontjából „mért" alsó és felső határait megállapítani.

1

5 Megjegyzések a növekedés, fejlődés fogalmaihoz és az „új gazdasági jólét" polgári értelmezéséhez Hosszú időn keresztül a mindennapi élet gyakorlatának kialakult szokása volt, hogy társadalmi-gazdasági fejlődésünk elért eredményeit valamilyen mennyiségi tényezőben fejeztük ki. Ez egyrészt abból adódott, hogy a fejlődés extenzív folyamatában a gazdasági növekedés főként a mennyiségi 12