Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Csesznokné Kukucska Katalin: Az elemi tanügv Heves megye területén 1861—79-ig

k) gyakorlati útmutatások a mezei gazdaság és kertészet köréből 1) a polgári főbb jogok és kötelességek tanítása m) ének n) testgyakorlat tekintettel a katonai gyakorlatokra"

1

7 A heti tanítási órák számára vonatkozólag a törvény 52. §-a úgy rendelkezik, hogy „legkevesebb 20", legtöbb 25, beleértve a hit és erkölcstant is, de nem értve ide a testgyakorlatot és a mezőgazdasági vagy kertészeti gyakorlatokat. Az alábbiakban az I860, évi tantervben közölt egytanítós népiskolai óratervet ismertetem. A táblázatban szereplő egyes tárgyak heti óraszámának összege — valószínűleg elírás folytán — nem egyezik a jelzett heti 20 V

4 össz óraszám mai. Ezek szerint az egy tanítós iskolákban a tanító rendes órái száma 20 t/

4, ehhez járul télen az ismétlő iskola 5 órája, mely azonban nyáron csak két óra volt. A népiskolákban folyó oktató-nevelő munka szabályozásánál jelentős állomás volt az 1877-ben kiadott állami tanterv. A kultuszminisztérium ebben a kiadványban rögzítette a tantárgyak sorrendjét, célját és megjelölte azokat a normákat, melyek a polgári igények kielégítése szempontjából is követendők. A tanterv ugyanazokat a tárgyakat hagyta meg, melyeket a népoktatási törvény is előírt. A mértannal kapcsolatban azonban szükségesnek tartotta az új tanterv, hogy a tobbtanítós községi és állami iskolákban bevezessék azt. „A tantárgyak közül — hangoztatja a tanterv — legtöbb időt az olvasás-írásra, anyanyelvre és számvetésre kell fordítani."

1

8 Ezek az előírások azonban nem azt jelentették, hogy a vallástan, mely a tantárgyak sorrendjében most is az élen állt, nem játszott irányító szerepet. A vallástan oktatását a tanterv továbbra is a felekezetek kezébe utalta át, ugyanakkor kikötötte, hogy az előírt óraszámot meg kell tartani. A történelem tanításával kapcsolatban ezt olvashatjuk az 1877. évi tantervből : „A magyar nemzet történelméből válogatott életrajzi képek elbeszélésén és elbeszéltetésén keresztül kell oktatni a históriát. A tanító úgy tanítson a gyermek lelkében élénk képtelek (képzteket) rakódjanak le, melyek még tartós háttért képeznek az emlékezetnek s értelemnek egyszersmind a kedélyt is megillessék, s úgy hassanak, hogy a gyermek lelkében az isteni gondviselés iránt bizalmat ós hálát, a törvények iránt kegyeletet ébresszenek. Mialatt a gyermekekkel a főbb eseményeket az ezekben szereplő egyéniségeket megismertetik — mondja az utasítás — őt egyszersmind az isteni gondviselés utaiba s ennek vezetékén az emberi, s különösen a nemzeti haladás tökélyesbülés lassú, de biztos menetének titkaiba gyönge értelme szerint legalább bepillantani, s azokat vele sejtetni engedjék."

1

9 A természetismereti tárgyak értékével foglalkozva — helyes módszertani elveket is képviselve — azt hangoztatja a tantervi utasítás, hogy a kísérletekből és természeti tüneményekből (a gyermek) kitalálhatja a természeti törvényeket és, hogy a természet- és vegytan tanításánál a kísérletek felmutatása nélkül alig lehet sikert elérni. Szinte korszerűen hatnak a tantervi utasításnak idevonatkozó sorai: mindent kísérlet formájában mutasson be a tanító: alkalmazza a kísérlet eredményeit a természeti jelenségekre. 110