Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Demeter András: Társadalmi hatékonyság, társadalmi fejlődés

jelzés, de nem feltétlenül ítélet. Lehet, hogy a „veszteséges", illetve a gazdaségtalanul működő vállalat fontos láncszeme egy összefüggő, s végül népgazdaságilag eredményes termelési folyamatnak.

5 Ha ezt nem így értelmeznénk, akkor például széntermelésünk ráfordításait sok éven keresztül a társadalom anyagi erőforrásainak pazarlásaként tekinthettük volna, vagy néhány péküzemet az ágazat rekonstrukciója előtt fel kellett volna számolni — azzal az indoklással, hogy gazdaságtalanul termelnek. Az eddigieken túl azonban látni kell, hogy a hatékonyság nemcsak közgazdasági kategória: „a közgazdasági szakirodalom nem hangsúlyozta eléggé, hogy ha van gazdasági hatékonyság, akkor létezik oktatáshatékonyság, kutatás hatékonyság, kulturális hatékonyság, egészségügyi hatékonyság, sporthatékonyság, külpolitikai hatékonyság stb. is. E különböző hatékonyságok nem mérhetők gazdasági mutatókkal, amelyek e tevékenységek tárgyát hűen tükrözik, amelyek egyben e tevékenységek tervezésének sajátosságait is jelentik."

6 Fejlődésünk nemcsak a gazdasági tevékenységekre épül, sőt a társadalmi élet sokoldalú fejlesztése egyre inkább igényli a tervezéstől, hogy „felnőjön" a feladathoz: a társadalmi tervezés megvalósításához. A természeti, társadalmi, műszaki és gazdasági szempontok; az ismeretek, a kultúra, oktatás kérdései; az életszínvonal, fogyasztás és életmód problémái stb. nem függetlenül, elszeparálodva léteznek egymás mellett, hanem egymást áthatva, egymáshoz ezer szállal kötődve, sokoldalú kapcsolatban állnak. E területek eredményességének értékelése, tervezése, térbeni és időbeni összehangolása már nem valósítható meg a hagyományos, ún. N-szektoros tervezéssel — szerepét az ún. N-dimenziós tervezés veszi át — mely fogalmat az idézett könyv szerzője vezette be. Ennél az igen bonyolult, mindent átfogó tervezésnél nemcsak a gazdasági szempontokat veszik alapul, hanem a társadalmi, gazdasági, műszaki élet valamennyi területének együttes követelményét is. Ez egyben azt is jelenti, hogy társadalmi fejlődést nem lehet csupán a gazdasági hatékonyság érvényesülése alapján megítélni, a „minősítő" szerepet a társadalmi hatékonyság követelményeinek kell betöltenie. Azért fogadható el megfelelőnek a társadalmi hatékonyság követelményeivel való szembesítés, mert a társadalmi hatékonysági szemlélet közel áll a N-dimenziós tervezés, illetve a társadalmi tervezéssel szoros kapcsolatban álló jövőkutatás szemléletmódjához. Kovács Géza példájával élve, egy bizonyos színvonal elérése után egyáltalán nem „természetellenes", ha az egészségügy fejlesztésére fordított anyagi eszközök bizonyos részéből nem kórházakat, rendelőintézeteket, gyógyszertárakat stb. építünk, hanem felhasználjuk az egészséges táplálkozás, egészséges szabadidő eltöltés, sportolás stb. lehetőségeinek, módszereinek propagálására, a munkakörülmények javítására — tehát főleg a megelőzésre, s csak a végső fázisként összpontosítjuk erőinket a gyógyításra.

7 Jelenleg még a mennyiségi fejlesztés dominál az egészségügy területén. Ennek ellenére már most foglalkoznunk kell az említett problémákkal, s azok megoldási variánsainak kidolgozásával, hiszen a feladatok ismerete nélkül az anyagi források mértéke nehezen körvonalazható, s az egyéb fejlesztési területekkel való konzisztencia sem teremthető meg, nem is szólva a kései beavatkozás negatív következményeiről. Nemcsak egy-egy adott területre kell kidolgozni előrejelzéseket, hanem előbb-utóbb a társadalom egészére is ki kell munkálni 9