Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

2. A többoldalú megközelítés szükségessége és előnyei A termelési viszonyok vizsgálatának a közgazdasági kutatásokban elfoglalt középponti helye, s bizonyos mértékig e téma jelentőségének nem megfelelő kezelése, az elméletnek a mai valóságtól való elmaradása okozzák azt, hogy a termelési viszonyok vizsgálata szakirodalmunknak talán a legvitatottabb kérdése. A kutatás fejlesztése szempontjából ugyanakkor ez biztató is, hiszen azt mutatja, hogy kimozdult e téma a „holtpontról", a közgazdaságtan művelői érzékenyen reagálnak minden változtatás „visszaverésére", vagy hajlanak az új elfogadására, vagy megkísérlik megtalálni a kapcsolódó pontokat a régi, elavult és a még kiforratlan új elmélet között.

1' A termelési viszonyok vizsgálatában bekövetkezett változások elsősorban a termelésben alakuló, társadalmilag meghatározó emberi kapcsolatok vizsgálatának elméletére és módszereire kísérelnek meg választ adni. E kísérletek sokfélék, melyek jól nyomon követhetők a tulajdon-vitát tanulmányozók számára, s melyek ismertetésétől e tanulmányban eltekintek. Csupán a termelési viszonyok többoldalú megközelítésének szükségességét és néhány előnyét kísérelem meg az olvasó elé tárni, elsősorban — e téma kutatásában kiemelkedő munkát végzett — Szabó Kálmán által kifejtettek alapján.

7 A szerző a kutatás tárgyát képező jelenségvilág struktúrájának a megszokottól differenciáltabb elemzésére vállalkozik. A gazdasági jelenségvilág objektív struktúráját több oldalról közelíti meg: a tevékenységek, az elsajátítás, az érdekek és működésük mechanizmusa oldaláról. A termelési viszonyokat mint a technikai-gazdasági relációk és a társadalmi-gazdasági viszonyok szerves egységeként vizsgálja, megkülönböztetve ezáltal e viszonyok mennyiségi (a termelőerők fejlettségétől közvetlenül függő) és minőségi (az adott társadalom specifikus vonatkozásait tükröző) „oldalait". E megközelítés fő pozitívumának azt tartom, hogy rendszerbe foglalja azt, ami korábban szemléletünkben elkülönült; megkísérli a termelési viszonyokat többoldalúan, a valóságnak jobban megfelelve megközelíteni. E többoldalú megközelítés számos olyan előnnyel jár, melyről nem mondhatunk le akkor, ha valóban a jelen valóságát akarjuk megközelíteni, ha termelési viszonyainkról nem csupán a kapitalizmusétól (elsősorban klasszikus kapitalizmus) különböző jegyeit kívánjuk meghatározni, hanem azokat a vonásait is meg akarjuk ragadni, melyek jelenleg az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés kezdetén, a gazdaság most érvényben levő, — ugyanakkor állandóan változó — működési mechanizmusában jellemzik a termelési viszonyokat. Az alkalmazott gazdaságtanok elméletének megalapozásához, gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztéséhez, termelési viszonyaink szocialista vonásai erősítésének fő célkitűzéseihez pedig elsősorban erre van szükség. E többoldalú megközelítés ugyanakkor lehetővé teszi a más társadalmi rendszerekkel való összevetést is, minőségi jegyeik különbözőségének kimutatását. E megközelítés segít a tartalom és forma, a mennyiség és minőség dialektikus egységének feltárásában. Ennek számos előnye van a termelési viszonyok vizsgálatában, melyek közül itt csak néhány kiemelésére vállalkozom. A gazdaság működésének mechanizmusa — mint a termelési viszonyok felszíni megjelenési formája — csak akkor megfelelő, ha az a tartalomnak adekvát forma. A gazdaság működési mechanizmusában végrehajtott változtatások tehát nem lehetnek a tartalomtól függetlenek, illetve a működési mechanizmus változta82