Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája
Végül megemlítendő még, hogy e megoldási kísérletek egymással ellentmondásba is kerülnek, hiszen az idill és a munkába temetkezés, az utópikus szocializmus próféciája és a sztoicizmus nem kiegészíti vagy helyettesíti, hanem tagadja egymást. A tartalom elemzéséből kiderül, hogy problémafelvetését tekintve nagyon magyar ez a „francia" regény. Hasonló megállapításokat tehetünk a mű stílusára is: magyar és romantikus Eötvös regénye, és ez teszi lehetővé, hogy a kifejtett gondolatok nem száraz fikcióként, hanem öntörvényű és esztétikai élményt nyújtó műalkotásként jelennek meg. A romantikus képalkotás egyik jellemző művészi eszköze az írónak. Festményhez hasonlítható vizuális megjelenítőerővel bírnak képei. Bizonyításként, bemutatásként egyetlen példa: „Minden hallgat, de alantabb az embernyomok s a fejérebb hófolt mutatják, hogy síron állnak. Most ásni kezdenek, a kolostorból több szerzetes s cseléd jő, s fáradhatatlanul dolgozik az istenáldott sereg, zúgjon a zivatar, dörögjön lavina lavina után, törölje el a vész ösvényök végnyomát — az nem fél, kit hite lelkesít, s ők nyugodtan dolgoznak tovább. S célúknál vannak; a hó alatt halovány férfiarc tűnik ki, majd asszony merül fel sírjából, megmeredt karjai között tartva gyermekét, mintha szívének végszikráját akarná önteni kedveltjébe. Még mozdulatlanul fekszenek, de az emberszeretet nem oly könnyen engedi a halálnak martalék ját, magas lelkesülésben lángoló szívókhoz szorítják a szerencsétleneket, felmelegítik ölelő karjaik között, míg az élet szunnyadó szikrája fellobog hamvaiból, míg e szemek újra életnek nyílva, egy jó ember nyájas arcain ébredésök első pillanatában egyszersmind azt látják, mi e világon legboldogítóbb: az emberi szem részvevő tekintetét." 2 7 A színek, hangok, az állapotokat kifejező jelzők, az érzelmesség és az emberfelettiség megjelenítése emelhető ki, ezek jelentik e romantikus képnek a leglátványosabb alkotóelemeit. A regény nyelvezeténél ugyanilyen jól megfigyelhető a tartalomhoz simuló előadás, a téma komolyságához, pátoszához illő „fentebb stíl", amely itt a nyelvújítás eredményeinek mérsékelt alkalmazását és az enyhe archaizálást jelenti egyszerre. A sokat emlegetett körmondatosság természetes összhangban van a tartalommal; a hősök emelkedett érzésvilágának, világfájdalmának, a mindent átitató romantikus érzelmességnek, bánatnak adekvát kifejezési módját jelenti. A hősök beszédmódja nem felel meg semmilyen köznapi mintának, de megfelel a mű belső világának, így nem érzünk olyan ellentmondást, mint A falu jegyzője esetében Viola természetellenes beszéde kapcsán. A gondolati-lírai tartalomhoz és a spleenhez jól illenek a gyönyörű hasonlatok, például a hernyóról és pillangóról, a tölgyről, virágról, folyóról, természetről, évszakokról stb. Ezek közül nem egy konvencionális, de új funkcióban, új nyelvi megformálásban a tartalmi elem, a regényvilág, a műben kibontakozó egyéniségek, ezek hangulatának, gondolkodásmódjának, érzésvilágának harmonikus megjelenítői, s ezzel élesen szembeállítják e művet a reformkori regényirodalommal, a kor regényeinek nehézkes vagy direkt nyelvével. A karthausit, önértékeit vizsgálva, egyedülálló, a maga nemében tökéletes műnek kell tekintenünk, amely természetesen nem felel meg más, korabeli regénymodellnek. Igaz, egyértelműen magán hordja kora és alkotója kézjegyét, túlmutat a 19. századon. A felvetett társadalmi, gondolati, erkölcsi, magánéleti kérdések a 20. századi polgári lét válságától sem idegenek, a művészi-formai megoldások pedig e század hasonló törekvéseinek tudattalan anticipációiként is felfoghatók. 63
