Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Kiss László—Dr. Patkó György—Vida József: Eljárás interferencia-spektrosz-kópiai bontóelemek praktikus felbontóképességének kísérleti meghatározá-sára

ELJÁRÁS INTERFERENCIA-SPEKTROSZKÓPIAI BONTÖELEMEK PRAKTIKUS FELBONTÓKÉPESSÉGÉNEK KÍSÉRLETI MEGHATÁROZÁSÁRA KISS LÁSZLÓ—DE. PATKÓ GYÖRGY—VIDA JÓZSEF Bevezetés Sugárzó anyag spektrumvonalainak külső elektromos, ill. mágneses mező hatására történő felhasadását vagy a spin-pálya kölcsönhatásból származó finom vonalszerkezetet a legtöbb prizmás spektroszkóppal nem tudjuk észlelni, annak kis felbontóképessége miatt. A spektroszkóp felbontóképessége a már elért határok fölé lényegesen nem emelhető. Az interferencia-spektroszkópia feladata a fent említett vonalszerkezet tanulmányozása. Az interferencia-spektroszkópok felbontóképessége nagyságrenddel nagyobb lehet a prizmás spektroszkópokénál, így azok segítségével a vonalszerkezet közvetlenül tanulmányozható [1]. Nem közömbös, hogy egy adott vonalszerkezet tanulmányozásához mekkora felbontóképességű eszközt használunk. Annak kiválasztása döntő jelentőségű. A gyakorlatilag elérhető felbontóképesség soha sem éri el az elméletileg kiszámítottat, így ez utóbbi nem biztos támpont a megfelelő eszköz kiválasztásához. E fenti tény motivált bennünket, amikor a Lummer—Gehrcke-lemez felbon tóképességének kísérleti meghatározását elvégeztük. A felbontóképesség Az optikai műszerek által létrehozott képekben az elhajlás jelensége miatt a tárgy részletei — leképezési hibáktól mentes esetben is —, csak bizonyos határig jelennek meg. A spektrográf résének még a szigorúan monokromatikus fénnyel leképezett képe sem geometriai vonal. A színképvonal hullámhosszúságának megfelelő helyen (A) fő-intenzitásmaximummal jelentkezik, s ennek mindkét oldalán minimumok és egyre csökkenő maximumok jönnek létre (1. ábra) [5], Rayleigh ismerte fel azt a feltételt, mely mellett két közeli fő-intenzitásmaximum (színképvonal) egymástól megkülönböztethető. A megkülönböztetéshez az szükséges, hogy a két főmaximum távolsága ne legyen kisebb, mint a vonalak szélessége (félszélessége) (2. ábra) [1, 3, 4, 5, 6, 7]. Más megfogalmazásban: két szomszédos színképvonal elméletileg akkor tekinthető felbontottnak, ha az egyik vonal fő-intenzitásmaximuma a másik vonal első intenzitásmaximumával éppen egybeesik (3. ábra) [1, 2, 5, 7, 10], Két különböző intenzitású spektrumvonal pedig akkor tekinthető felbontottnak, ha a nagyobb intenzitású vonal kontúrgörbéje a kisebb intenzitású vonal 587