Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Hidasi Károly: A forrásvizek rádiumtartalmának meghatározása nyom-detektorral

(4. ábra) nak megfelelő volt, a hátteret lényegében meghaladta. Az eredmények egyértelműen szétválaszthatok voltak a vízminták térfogatviszonyainak megfelelően is. Ezek után mind a három forrásvizet külön-külön megvizsgáltam. Az LR—115 Type II. detektornál 10%-os nátrium-hidroxidot (NaOH) használtam. A 10%-os nátrium-hidroxidot a forrásban levő metilalkohol gőz terébe helyeztem. A metilalkohol forráspontja (65 °C) ideálisnak tekinthető. Kimutatták, hogy a maratási sebesség hőmérsékletfüggő, a hőmérséklet növelésével nő ([1.], [2.]). Ezért célszerű lenne a maratást — időkímélés céljából — minél magasabb hőmérsékleten végezni, de a tapasztalatok szerint 70 °C fölött a túl nagy maratási sebesség következtében a nyomok minősége erősen romlik és az LR—115 vékony cellulóznitrát rétege leválik a hordozóról. A detektorokat vékony, szigetelt huzalra egymás fölé függesztettem úgy, hogy a 100—100 perc a legmegfelelőbb maratási idő. Az összes detektornál 110 perces maratási idővel dolgoztam. Az előhívás után rövid ideig szárítottam a detektorokat, majd óvatosan desztillált vízzel leöblítettem, hogy a szennyeződéstől megtisztítsam. A vigyázatlan utókezelés miatt néhány detektor nem volt értéékelhető. A desztilláltvizes tisztítás után a megszárított detektorokat biztonságos és az azonosíthatóságot garantáló tárolókban helyeztem el. A fenti körülmények között kimaratott nyomok optikai mikroszkóppal jól láthatók voltak. A nyomüregek sűrűsége a nagyítással változtatható. A számlálásnál használt nagyítás 240-szeres volt. 578