Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Suba János—Németh Vilmos—Dr. Légrády György: a fotoszintézis-intenzitás összehasonlító vizsgálatainak eredményei bükkös és tölgyes társulás nö-vényeinél

lágyszárú. A CO2 felvétel átlagértéke 1,447 mg dm~

2 h

—

1, melyhez közelálló fajok: Acer tataricum, Mercurialis perennis, Quercus cerris, Sanicula europea, Viburnum lantana. Nagyobb mennyiségű, de közel azonos értékű 2 mg dm~

2 h

—CO2 felvételt produkált a következő hat faj: Fagus silvatica, Lonicera xylosteum, Impatiens noli-tangere, Acer platanoides, Galium odoratum, Cornus mas. A szélső értékeket a tölgyes fajok képviselik. Az Euonymus verrucosus (2,53 mg CO2 dm2^""

1) és a Ligustrum vulgare (2,73 mg COo dm2 h

—

1) kiemelkedő teljesítményétől a Quercus petraea és az Acer campestre jelentősen elmaradt 0,143, ill. 0,48 mg CO2 dm2 h~

1 fixálással. A legnagyobb 19,2-szeres eltérés a Quercus petraea és a Ligustrum vulgare CO2 felvétele között adódott, az utóbbi javára. A 3. sz. ábra külön-külön mutatja be a bükkös és tölgyes fajok CO2 felvételét. Ebből kitűnik, hogy a bükkös fajok között kisebbek a produktivitásbeli különbségek, mint a tölgyes fajoknál. Az előbbieknél a maximális eltérés a Hordelymus europaeus (0,481 mg CO2) és a Galium odoratum (2,07 mg CO2) között 4,2-szeres, a tölgyes fajok 19,2-szeres értékével szemben. A két társulás fajai közti különbséget jól kifejezi a standard deviáció, mely a bükkös fajoknál 0,554, a tölgyeseknél pedig 0,787-es értékkel szerepel. Mindezekből arra következtethetünk, hogy a szélsőségesebb, főleg a szárazabb és melegebb ökológiai viszonyok mellett — mint a tölgyes társulásban — az egyes fajok produktivitása közti eltérések nagyobbak, mint a kiegyenlítettebb, páradúsabb mikroklimatikus viszonyok között élő — pl. bükkös társulás — fajoknál. Valószínű a tölgyesek növényeinél, vízgazdálkodásuk javítása miatt a sztómák rezisztenciája nagyobb, ami csökkenti a gázcserét. Ennek extrém példáját mutatja a Quercus petraea sztómáinak scanning e. m.-os képe (1. sz. kép), mely feltevésünket alátámasztja. Anatómiai felépítésükben a xeromorf bélyegek dominálnak: a mélyen elhelyezkedő sztómákat — számos kutinléc övezi. Az így lassúbbá váló gázcsere jelentősen csökkenti produktivitásukat. A CO2 fixálásnak egy növényre jutó átlagértéke a tölgyes fajoknál: 1,388 mg| dm-:

2 h

_

1, a bükkös fajoknál: 1,46 mg dm2 h~

1, ami az előzőhöz viszonyítva 4,57%-kal nagyobb produkciót jelent. Az egy órán át tartó CO2 fixálás eredményeit egy évre számítottuk át oly módon, hogy egy napot 12 órának, egy vegetációs időszakot 207 napnak vettünk. Az így kapott értékeket a 3. sz. ábra oszlopaiban tüntettük fel. Az eredmények hasonlóak Ovington (1956) által közölt nettó primer produkcióhoz, pl. a Fagus silvatica-nál 505 g m~

2 év1 értékkel csaknem egybevág méréseink alapján számított 489,59 g m~

2 év1 CO2 fixálás. A Quercus petraea-nak viszont, az általunk még 35,4 g m~

2 év1 C0

2 felvétele messze elmarad az Ovington által közölt 202 g m~

2 év1 nettó primer produkciótól. E fajra vonatkozó igen kis produktuvitási értéket más méréseink is igazolták (Suba és mtsai 1981). A Ligustrum vulgare és az Euonymus verrucosus következetesen nagy fotoszintetikus produkciót mutattak évente 679, ill. 630 g m~

2 C0

2 felvételükkel. Külön kiemeltük a fákat, cserjéket és a lágyszárú növényeket és azokat az évi CO2 fixálásuk mennyisége alapján rangsoroltuk: 514