Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Kiss Ottó: A Trichopterák rendszerezésének történeti áttekintése és a ma-gyarországi Trichoptera-kutatás

Az utóbbi évtizedekben a kutatók hangsúlyozták, hogy a családi rokonságok megállapításánál a lárvák jellegzetességei nagyon értékesek. 1950-es évektől kezdődően WIGGINS és FLINT Észak-Amerikában, BOTOSANEANU Európában a lárvák és a kifejlett imágók érdekes összehasonlításához és a filogenetikai kapcsolatok új magyarázatához jutottak. BOTOSANEANU a „Limnofauna Europea"-ban rendszerete az európai Trichopterákat és megadta földrajzi elterjedésüket. Eddig kb. 8000 fajt írtak le, csoportosítottak több száz nembe és 30 családba. Nagyon sok család világszerte elterjedt, mások pedig vagy csak az északi vagy csak a déli féltekén fordulnak elő. BOTOSANEANU és MALICKY legújabb munkája (1979) Európából 895 fajt 19 családba és 110 nembe sorol. A hazai Trichoptera-kutatás A magyarországi kutatás története kapcsolatban van a Kárpát-medence faunájának megismerését célzó kutatásokkal. A Trichoptera rend magyar kutatóin (FRIVALDSZKY J., MOCSÁRY S., PONGRÁCZ S„ BOGA L., FEKETE G., SÁTORI J. stb.) kívül külföldi specialisták — így a cseh FR. KLAPÁLEK, a lengyel DZIEDZIELEWICZ — gyűjtöttek az akkori Magyarországhoz tartozó Kárpátokban. Kezdetben kevés adatot és csak alkalomszerűen publikálnak a Kárpát-medence területéről (PILLÉR et MITTELPACHER 1783, RAMBUR 1842, KOLENATI 1848, FUSS 1853, BRAUER und LÖW 1857, BRAUER 1876, HAGEN (1876). A XIX. század második felében a gazdasági és társadalmi tényezők és a tudományos eredmények elindították az ország faunáját feltáró vizsgálódásokat. A vármegyei monográfiák adatokat közölnek a magyar faunáról. A sok állatcsoportra kiterjedő kutatás azonban nem tudta megoldani a szisztematikailag kevésbé ismert, „nehéz" csoportok hazai megismerését. Trichopterákkal FRIVALDSZKY J. (1871, 1873, 1879) és MOCSÁRY S. (1872, 1875, 1876, 1878) foglalkoznak munkáikban. Az 1899-ben megjelent ,,Fauna Regni Hungariae"-ben a Kárpát-medence Trichoptera faunájáról MOCSÁRY S. készített katalógust a Magyar Nemzeti Múzeum (FR. KLAPÁLEK által meghatározott és revideált) anyagából. Ebben az időben a rendszeres faunisztikai kutatás KLAPÁLEK nevét fémjelzi, aki MAC LACHLAN angol kutató tanítványa volt. Ő indította el a Kárpát-medence tegzes faunájának feltárását, sok lelőhelyi adat és a tudományra új fajok leírásával, melyek egyben kiindulási alapot jelentettek a későbbi kutatások számára is (KLAPÁLEK, 1898, 1899, 1901, 1903). KLAPÁLEKKAL egyidejűleg a Keleti-Kárpátokban J. DZIEDZIELEWICZ (1908, 1909, 1911, 1912) végzett hasonló értékű munkát. A magashegységek késő őszi aszpektusát tanulmányozta, számos új fajt ismertetett dolgozataiban. FEKETE G. (1926, 1929) szintén a Kárpátokban dolgozott. Sok adatot gyűjtött össze PONGRÁCZ S. (1914) a Nemzeti Múzeum főigazgatója is, akinek a katalógusában 224 tegzesfaj szerepel, amely 1936-ban további 9 fajjal gyarapodott. Az eddig felsorolt kutatók dolgozataiban közölt adatok főleg a Kárpátok magashegységi területére vonatkoznak. A mai határainkon belüli területek faunisztikai kutatásában (Bükk, Mátra, Bakony, Mecsek, Nyírség) igen jelentős SÁTORI JÓZSEF (1935, 1938, a, b, c, 1940, 1944) munkássága, aki a Bükk hegységből 57 fajt mutatott ki, tudományos munkáját a debreceni egyetem 28* 481