Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Kelemen Imre; Zenetanítás az Egri Tanítóképzőben

1846-ban meghalt Wilt Antal. Helyébe Zsasskovszky Ferenc lépett, aki főszékesegyházi karnagyi teendőinek ellátása mellett, a képzőben a gregoriánéneket és az orgonát tanította. Zsasskovszky Ferenc 1819-ben született az Árva megyei Alsókubinban. Zenére kezdetben édesapja tanította, aki kántor volt. Középiskoláinak elvégzése után, néhány évig Námesztó községben élt. A község plébánosa maga is ügyes muzsikus volt, és magasabb zenei tanulmányok elvégzésére biztatta. Tanácsára Prágába ment, ahol 1841—43. között az akkor már híres Orgonistaiskolában folytatott beható tanulmányokat. Tanára Kari Pitsch volt.

2

2 Zsasskovszky Ferenc zenei és pedagógiai munkássága révén országosan is nagy megbecsülésnek örvendett. Több mint negyven évig működött Egerben, ahol nemcsak az egyházi zenét fejlesztette magas fokra, hanem — pedagógiai munkássága mellett —, a város egész zenei életében is irányító szerepet töltött be, egészen 1887-ben bekövetkezett haláláig. Neve rendszerint együtt szerepel 1824-ben született testvéröccsével, ifj. Zs. Endrével, aki miután Egerben jogi tanulmányokat folytatott, később maga is elvégezte a prágai Orgonista iskolát (1851—52). Országos hírű orgonaművész volt. Nevéhez fűződik, többek között az első magyar orgonaiskola megírása (Gyakorlati Orgonász, 1865) 1857-től, haláláig (1882) őt is a képző tanárai közt találjuk. A Zsasskovszky-testvérek számos közös munkával gyarapították a magyar egyházzenei és -pedagógiai irodalmat. Legjelentősebb munkájuk, az 1855-ben megjelent Egyházi Énektár volt, melynek szövegi részét Tárkányi Béla (1821 —1886) gondozta. A mű az egész országban ismert volt, s rendkívüli népszerűségére jellemző, hogy még 1930-ban is készült belőle újabb kiadás. Hivatalos tananyaga volt az egri tanítóképzőnek is.

2

3 Az átszervezést követően a tanítási rend a következő módon alakult. Az iskolai év október elsejével kezdődött, s egészen júliusig tartott. Félévben és év végén vizsgák voltak, amelyeken az érsek is megjelent. A tanórák beosztását pontos „leckerend" szabályozta. Ebből tudjuk, hogy délelőtt és délután is volt tanítás. A zenei tárgyak oktatására mindig a második órában került sor. A másodévesek tanáraik vezetésével valamelyik helyi népiskolában tanítási gyakorlaton is részt vettek. Az 1848-as forradalom, majd az azt követő szabadságharc eseményei a képző működésében is éreztették hatásukat. A növendékek száma megcsappant. Jó néhányan beálltak a hadseregbe, s voltak, akik elhagyták a várost, amely a kápolnai csata idején felvonulási területté vált. Az 1848—49-es tanévben az iskolának mindössze 14 tanulója volt, akik közül 9 az I., 5 pedig a II. évfolyamra iratkozott be. 1852-ben a Tanítóképző a Foglár-féle épületből a Lyceumba költözött át. Ekkor alapította meg ugyanis az előbbi helyen Bartakovics Béla érsek

2

4 az „Angolnők" (Angolkisasszonyok) iskoláját és nevelőintézetét. Tantervi és egyéb változást jelentett az intézmény belső életében az úgynevezett Organisations Entwurf

2

5 életbe léptetése. Ennek elsődleges célja a germanizálás volt. Elrendelte ugyanis, hogy „a németnyelv tanítására hetenként több idő fordíttasék. Ügy ennek mint a magyar nyelvnek necsak rideg szabályai taníttassanak, hanem használatába is jól begyakoroltassanak a növendékek. A többi tárgyakra nézve, csak a legszükségesebbeket kell tanítani". Azt is előírta a rendelkezés, hogy tanárnak csak az alkalmazható, aki a német nyelvet érti. Az 1854-ben 22 '369