Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Budai László: Idegennyelv-oktatási stratégiák

d) A szövegből kiemelt lexikai egységek és grammatikai jelenségek feldolgozása többféleképpen történhet. e) A strukturális módszerrel kapcsolatban már említett kvázi-szituáció és az itt pontosan körülhatárolt szituáció között lényeges különbség van. Az idegen nyelvi órákon alkalmazott ún. szituációk általában csak kvázi-szituációk, mert nincsenek bennük meghatározva — legalábbis tudatosan nem — a szociális és a pszichológiai szerepek, ami nélkül nem lehet a megfelelő nyelvi eszközöket kiválasztani. A környezet és a téma általában adott a kvázi-szituációban is. Sokszor azonban még a téma is hiányzik egy-egy iskolai ,szituációból', hiszen e kvázi-szituációk funkciója nem mlás, mint bizonyos nyelvi, főként nyelvtani jelenségek jelentésének — nem használati értékének! — szemléltetése. Tipikus példája az ilyen szemléltetésnek a Present Continouous Tense Gouin-sorokban történő prezentálása és gyakoroltatása. Olyan helyzetekben használja és használtatja a tanár ezt az igeidőt, amilyen helyzetekben vagy nincs egyáltalán szükség a cselekvés kommentálására, vagy éppenséggel nem erre az igeidőre lenne szükség, hanem a Simple Present Tense-re. El kell azonban ismernünk, hogy iskolai körülmények között nagyon nehéz megfelelni a valódi szituáció feltételeinek. Az esetek döntő többségében az interakciókban részt vevő partnerek (tanár és tanuló, tanuló és tanuló) számára egyértelmű, hogy a kommunikációs esemény nem valamilyen természetes beszédszándék által indukált, egyetlen célja az adott idegen nyelv gyakorlása. Mondhatnám, mindig kilóg a ló lába. Mindezt bevallani akár restellhetjük is, de talán jobb lenne tudomásul vennünk és munkánkat mindennek a tudatában végeznünk. Lehetőségeink határain belül is rengeteg még a tennivalónk idegennyelvoktatásunk életszerűbbé tételének az érdekében. Ilyen megszorítások után már bátrabban be merek mutatni egy olyan példát (Budai, 1980:6), amelyben meghatározottak a szerepek (rendőr és fiatalember, alá- és fölérendeltség, hivatalos hangnem), a környezet és a témia (személyi adatok), de a tanuló mégis fogja tudni — sőt jó, ha tudja! —, hogy a játék során a függő kérdésre is ügyelnie kell, hiszen erre megy a játék. És most lássuk a példát: Nyári este van. Egy Balaton-parti szórakozóhelyen a rendőr egy tizenéves fiatalembert igazoltat. A feladatot tanuló (Pl) tanulóval (P2) végzi. Az egyik tanulónak tehát más szerepbe (a rendőr szerepébe) kell beleélnie magát. Came: CROSS-QUESTIONING Ask and answer like this: PI: Good evening. P2: Good evening. PI: Can I see your identity card? P2: Here you are. PI

: Well, let me see

... What's your name? P2: Tóth, John Tóth. Pl: Where were you born? P2: I was born in Budapest. PI: All right. Thank you. Here you are. OR: I'm afraid you must come with us. etc. 21* 339