Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Bertha Csilla: W. B. Yeats drámaírói útkeresése

lehet olyan kép, amely a mindig vágyott egységhez közelíti a népet. Vagy egy fokkal gyakorlatiasabban gondolkodva: olyan bátorság, hősiesség megtestesítője, amilyenre s amelynek fölidézésére a nemzeti mozgalom idején különösen nagy szükség volt. Népe elé állította tehát példának — s ugyanúgy saját maga elé is. A gátlásos, cselekvésben tétova Yeats titkon mindig szeretett volna határozott, kemény, férfiasan bátor lenni. Az ember természetével ellentétes tulajdonságok szerinte az ,,antién"-ben vagy maszkban realizálódnak — ilyen maszkot is teremtett Yeats magának Cuchulain alakjában. Cuchulaint élete talán legdrámaibb pillanataiban kelti életre: amikor tudtán és akaratán kívül megöli egyetlen fiát. Az esemény a legendákból ismert, Yeats azonban — tőle szokatlan realizmussal — pszichológiailag is előkészíti, motiválja a szörnyű tettet. Cuchulain tragédiája akkor kezdődik, amikor ez a szilaj, fékezhetetlen harcos, szabadságszerető hős arra kényszerül, hogy Conchubar királynak hűségesküt tegyen. Cuchulain és Conchubar több szinten értelmezhető párhuzamos ellentéte végigvonul a darabon. Egyrészt hatalom és hős már említett szembenállása ez. A Nagy Király nem tűrheti, hogy a félelmetes hős szabadon élje öntörvényű életét, s csak jókedvéből és ne kötelességből szolgálja őt s országát. Örökérvényű társadalmi gondolat fogalmazódik itt meg: a középszerű, hatalmon levő ember bizonytalansága, félelme az alacsonyabb rangú de tehetségesebb, értékesebb embertől. Cuchulain hőstettei, önként vállalt hűségének tanújelei ellenére Conchubar ragaszkodik, hogy fogadalom is kösse őt a királyi családhoz. A hatalom mindig arra akarja kényszeríteni az alattvalókat, hogy az előírt módon, s ne saját elképzelésük szerint szolgálják az országot, még ha úgy többet-j óbbat tennének is. A párbeszédekből azonban világosan kitetszik, hogy nemcsak társadalmi, hanem alapvető emberi, alkati különbségek is vannak Cuchulain és Conchubar között. Cuchulain lendületes, szenvedélyes, költői szárnyalású szavai olyan embert mutatnak, aki mindent —* küzdelmet, szerelmet, fájdalmat — csak a legmagasabb hőfokon képes és akar átélni. Mellette annál szegényesebbnek hatnak Conchubar józan, meggondolt, prózai érvei. Nem tudja követni azt, ,,aki úgy él, mint a madár röpte fáról fára". A király „bölcs" voltát végig meglehetős irónia kíséri, a bölcsessége ugyanis óvatosság, gyávaság, számítás. Korábban is — legsarkítottabban a Homokórában — szembeállította már Yeats az ember ösztönös és racionális felét, de eddig elvontabb, szimbolikusabb formában. Ez a két, a többi Yeats-hősnél plasztikusabban ábrázolt alak meggyőzően példázza, mekkora tragédiához vezethet, ha az értelem egyoldalúan eluralkodik az ösztönök, szenvedélyek fölött, ha gúzsba köti azokat. Cuchulain magasabbrendűségét hangsúlyozza származása is: földi asszony és égi madár, sólyom találkozásából született. Az égi, a levegőelem dominál benne, innen nyugtalansága, dinamikussága, viszolygása a földhözkötöttségtől. Már születése előtt kapcsolatban volt az emberentúli világgal, s ezt a kapcsolatot egész lényében hordozza — miként a költő, a művész Yeats szerint. Conchubartól teljesen idegen szférában él, egészen más értékrend szerint. Nem az emberi örömök, élmények megélését, csupán a középszerűséget kerüli. Fiat is csak olyat szeretne, aki ki merne állni akár ővele is megvívni. Ez a kívánsága fájdalmasan előrevetíti a hamarosan bekövetkező tragédiát. A tragédia pszichológiai előkészítésében a fokozatosság érvényesül. A súlyos eskü után sűrűsödnek a jelek, amelyek Cuchulain és a titokzatos fiatalember valódi kapcsolatára utalnak, nő a feszültség, ahogyan mélyül a szakadék .306