Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Koncsos Ferenc: Humanizmus és szerelem

tartozik, hogy a felek ne csak adjanak, de kapjanak is egymástól, mert csak ez a kapcsolat vezethet el a boldogság eléréséig. Ahogyan Marx írja a Kéziratokban: „Ha szertsz, anélkül, hogy viszontszerelmet váltanál ki, azaz ha szeretésed, mint szeretés nem termeli ki a viszontszerelmet, ha szerelmes emberként való életnyilvánítással nem teszed magad szeretett emberré, akkor szerelmed tehetetlen, szerelmed boldogtalanság."

1

2 A nemek kapcsolata akkor válik szerelemmé, amikor a szimpátián alapuló kapcsolat túlnő a barátság szintjén, minőségi változáson megy át, amikor a partnerek kölcsönösen vállalják egymás minden meghatározottságát, nemcsak bizonyos vonatkozások alapján akarják a kapcsolatot fenntartani, hanem a másik egész személyiségét elfogadják. A szerelem csak addig maradhat fenn, amíg a felek számára a kapcsolat arra ad lehetőséget, hogy az egyén több lehessen, mint önmagában lehetne, hogy túlléphessen önmagán. A szerelemhez hozzátartozik a testi kapcsolat is, melyben szintén az azonosulásra való törekvés nyilvánul meg, mert ezzel kilép a testbe zártságából is. A testi kapcsolat tehát nemcsak eredménye, hanem egyben alapja és feltétele is a szerelemnek. A szerelem állapota egy folyamat kezdőpontját jelenti, lényege nem egy állapotnak a megőrzése, hanem továbbalakítása, az azonosulás elmélyítése. A teljes azonosulás természetesen lehetetlen, de lehetséges az egyre magasabb fokon való azonosulás. A beteljesült szerelem sem okozhatja a szerelem megszűnését, éppen a teljes azonosulás lehetetlenségéből következően. A szerelem ezért mindaddig megmarad, amíg a partnerekben megvan az irányultság és késztetés, hogy saját és a másik személyiségét úgy fejlesszék, hogy mindketten gazdagabb egyéniségek legyenek. Ennek feltétele, hogy a szerelem ne maradjon pusztán magánügy, mert mint humánus kapcsolat csak akkor lehet tartós és teljes közösség, ha humánus társadalmi célok eléréséhez aktívan hozzájárul, ha nem szakad el a társadalom egészétől, a közösségi célok rendszerétől. A szerelem mai ellentmondásai A szocializmus viszonyai között, a tudományos technikai forradalom korában a személyiség fejlődésének lehetőségei soha nem látott mértékben megnövekedtek. A sokban hasonló személyiségek állandó változása elérhet olyan fokot, melynek eredményeképpen a partnerek között csökken az azonosulás lehetősége, az egymás felé való irányultság, ami a szerelem megszűnéséhez vezet. Ez magyarázza többek között, hogy a szerelem sok esetben nem egész életre köt egy • partnerhez egy egyént. Csak az a kapcsolat tud tartósan a szerelem minőségében maradni, amelyben a személyiségfejlődésből fakadó különbségek nem lépik túl azt a mértéket, melyen túl megszűnik az azonosulásra való törekvés. A szerelemben az azonosulási lehetőségek megvalósításán érzett boldogság érzése adja meg a továbbalkotás lendületét. A teljes azonosulás lehetőségének lehetetlensége azonban a boldogságot sohasem teheti teljessé, a boldogsággal együtt a szerelem ezért mindig magában foglalja a szenvedés érzését is, s az ellentmondás teljes feloldása semmilyen társadalmi fejlődés eredményeként nem valósítható meg. A szerelem, amely a természetes szükséglet mellett a másik embert, mint embert is igényli, nem alapulhat ellentéteken, egymástól eltérő érdekeken. A szerelemnek nincs szüksége intézményesítésre, sőt lehetetlen az intézményesítése. A partnerkapcsolatokban ma a szerelemnek jelentős szerepe van, 24