Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lengyel Zoltán: Döntésmotivációk vizsgálata Vaszil Bikov korai elbeszélései-ben

menekülési esélyét növelné, ha sorsukra hagynák a gyengébbeket. Az út végén Ribakja úgy vélekedik, hogy életveszély esetén mindenki törődjön magával. Ez a gondolkodásmód azonban idegen mind Vologykintól, mind Iván Tyereskától. Vologykin a komisszárral együtt küzd Ivasev életéért, akárcsak Tyereska az olasz Giulia megmentéséért. A menekülőket mindkét esetben felfedezik, s ezen a ponton válik mindkét elbeszélés tagadhatatlanul bikovi művé. A Trojeban találhatók epizódok, amelyek Az út végén című kisregény hőseinek — Szotnyikovnak és Ribaknak viselkedését juttatják eszünkbe. A komisszár kész magukra vállalni azt is, amit nem ők követtek el. Mivel alkudozásra nem gondol, a halálra felkészült, hogy a németeket türelmükből kihozza, fölényesen, kihívóan viselkedik. Ez a viselkedés a csupán saját életéért aggódó Ivasevet rémülettel tölti el. Ribakhoz hasonlóan, aki Az út végén című kisregényben elárulja Szotnyikovot és jótevőit, a gyenge Ivasev is csupán élete bármi áron való megmentésére gondol, és szembefordul felettesével, kiadja azt a németeknek. Az elbeszélés a benne fellelhető sematikus vonások ellenére is érzékelteti, hogy bizonyos szituációkban nem lehet vitás, hogy a szégyenteljes árulás árán megvásárolható élet és az emberi méltósággal fogadott halál közül melyiket szabad választani. Egyúttal azonban el is gondolkoztat. Szükségszerű-e, hogy a fizikailag gyenge, kimerülés határán álló harcosból életveszélyt hordozó szituációban áruló váljon? Ép testben, ép lélek —• tartja a latin közmondás. Tény, hogy az erős fizikumú harcos mindennemű megpróbáltatást könnyebben képes elviselni, mint a gyenge, de csak erre visszavezetni a gyávák, behódolok viselkedését nem lehet. Erre a már fentebb említett Az út végén című kisregény Szotnyikovjának viselkedése is cáfolatul szolgál, hisz e kisregényben az erős, ügyes Ribak lesz az áruló, és a beteges, gyenge Szotnyikov válik mártírrá. Az árulás vagy hősi viselkedés, helytállás nem mindig az erő vagy gyengeség függvénye. Sokkal inkább az emberben az élet során kialakult és tudatosult erkölcsi normák szabják meg döntéseinket. A háborúról, gyermekeink szeretetéről és a hazaszeretetről, a két szeretet közötti kapcsolatról és a kötelesség teljesítéséről esik szó az 1959-ben megjelent V liliuju gogyinu című elbeszélésben, amelyben Potapov Lariont egyik csapás a másik után éri. Felesége halálát tetézi Ignát nevű fia elestének híre, amire az apa úgy reagál, hogy jobb kezét, a középső fiút, Pilipet küldi a frontra. A várakozással teli napokat a fiú hallgatása tölti meg feszültséggel, amely valamelyest oldódik, amikor híre jön, hogy Pilip nem esett el, „csak" megsebesült. A harcoló fiúk személyén és a híreket váró család bemutatásán keresztül Bikovnak sikerült érzékeltetnie azt a feszült várakozást is, mellyel a szovjet nép hazája sorsáért aggódott. Másrészt bepillanthatunk egy család sorsán keresztül a sorsüldözötteken minden módon segíteni akaró emberek nélkülözésektől nem mentes hétköznapjaiba. (L.: A Belorussziából kislányával elmenekült asszonynak a befogadását, akinek szintén megvan a maga baja, hiszen kisfiát vesztette el.) Az elbeszélés vége némi magyarázatul szolgál ahhoz, hogy az ágynak eső apa, hogy küldheti el immár egyetlen támaszát, legkisebb fiát is a háborúba. Megtudjuk, hogy valaha az első világháborúban ő is végigjárta saját kálváriáját, ahol minden rosszból kijutott neki is. ö, aki valaha megtette a tőle telhetőt, joggal várhatja el, hogy az apák után most a fiúk is vegyék ki részüket a haza védelméből. Potapov Larion mint gyermekeit szerető apa aggódik a fiúk sorsáért. Tudja, hogy a fiúk bevonulásával kevesebb lesz otthon a munkáskéz, hogy nehezebb körülmények között kell majd élnie. Mivel idő.244