Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Hekli József: Alekszej Arbuzov pályakezdő évei

Kezdetben lánya azt hiszi, hogy a mindent betöltő szerelem jelenti számára az egész életet. De már a darab elején található néhány olyan szimbolikus epizód, amely az asszony boldogságának ingatag voltát jelzi. A legjellegzetesebb momentum az, hogy a közösen szerzett Varjucskát, „Szemjon Szemjonovicsot" kalitkában őrzik, s ezért a madár nem tanulhatott meg repülni, miként a „szerelmi gúzsban", a „babaházban" élő Tánya is szárnyszegett maradt. De jelképes értelmű az is, hogy a dráma cselekménye csak két évszakban játszódik — 1934—1938 között — ősszel és tavasszal, s ez az elmúlás és a megújulás gondolatát rejti magában. Az író nem hagy kétséget afelől, hogy Tánya súlyos árat fizetett egykori tévedéséért, de Arbuzov imponáló művészi erővel azt is hihetővé tette, hogy a „szovjet Nóra" —, ahogy több kritikus is fogalmazott — képes a megújulásra. Tánya az évek során teljesen átalakult, beérett, s új eszményeket is talált a maga számára. Már nem csupán egyetlen emberhez köti az életét, akitől mindent vár — a tökéletes boldogságot is —, hanem széles körben teszi hasznossá magát, elsősorban szép hivatásának él. Több párhuzamos epizód van a darabban, s azok egybevetése még szemléletesebbé teszi Tánya teljes átformálódását. A dráma első és hatodik jelenete a legjobban példázza ezt. Mindkét esetben síléccel a kezében, agyonfagyva lép Tánya a szobába, de az első jelenetben a hangulatos Szokolnyiki Parkból, a másikban viszont súlyos betegtől érkezett. A Tányában — de Arbuzov későbbi darabjaiban is — igen fontos szerepet játszik az idő, amely nem egyszerűen „háttér", hanem gyakran szinte a cselekmény „szereplőjévé" is válik. Hiszen az idő kérlelhetetlen biztonsággal mutatja meg, mennyit ér ez vagy az az ember, s el is dönti, kinek volt igaza, ki választott helyesen, és ki kényszerül új választásra. A fiatal drámaírót a Tánya kapcsán több vád érte mint elismerő szó. A kritikusok — egymásnak sokszor igencsak ellentmondó — véleményét két fő csoportba lehet tömöríteni; egyrészt Arbuzov kevéssé ismeri a színpad törvényeit, szcenikai tapasztalatlansága szembetűnő, másrészt a Tánya nem más, mint Ibsen Nórájának áthangszerelt változata. Mindkét megállapítás magában hordozta az igazság egynémely elemét, de összességében mégis valótlan volt. Arbuzov drámája minden „csábító" hasonlatosság és a mesterségbeli hiányosság mellett is egy érdekes, önálló alkotás, amely — mint az idő is megmutatta •— korszakos jelentőséggel bír. Ugyanakkor az is tény, hogy az első megfogalmazásban a darab végére Tánya alakja kissé elszürkült, a drámai cselekmény lendülete is megtört és az utolsó részbe a szerző olyan „kilógó" epizódokat és felesleges figurákat is beleerőltetett, amelyek egyáltalán nem illettek a dráma szövetébe. A tűzvész, a határsértés, Makszim és Ljoska (a korábbi Messzi útból) szerepeltetése is teljesen szükségtelen, de a hatalmas termetű, tetőtől talpig prémbe öltözött Jack London-i hősre emlékeztető vadász, Ignat Szokolov felbukkanása végképpen felesleges a drámai kifejlet szempontjából. Arbuzov a dráma újabb és újabb átldolgozásainál több kritikus helyénvaló észrevételét és tanácsát is megfogadva elsősorban a második részben végzett jelentősebb átalakítást, kihagyta a „töltelék" epizódokat és Ignat Szokolov helyére az aranyipari kerület vezetője, Alekszej Ignatov került, akinek Tánya iránt táplált gyengéd vonzalma már jobban belesimult a dráma fináléjába s az asszonyra gyakorolt pozitív hatása is hihetőbbé tette a főhős lelki újjászületését. .226