Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Szőke Lajos: össz-szláv írásrendszer-tervezetek

lők számára, mert az ilyen szlávok irodalmi normának tekintik azt, és igyekeznek a kiejtésüket erre alapozni. Az egységes szisztéma szerinti írásban nem annyira a szláv nyelvek közelítésének eszközét látták, hanem inkább azt remélték, hogy ez megakadályozhatja a további távolodást [10]. Még az ilyen irányú kísérletek között is akadtak, amelyek túllépték a realitások határát. A szlovák Matúsik, Andrej nemcsak a szlávok számára kívánt egységes írásrendszert kidolgozni, hanem ábécéjét „világméretűvé" akarta fejleszteni. Matúsik a latin ábécé betűit használta fel, amelyeket néha elég különös helyzetbe kellett állítani a diakritikus jelek helyettesítésére. Bár valamennyi szláv azonos betűket használt volna fel, az írásrendszer nem sokban közelítette volna egymáshoz a nyelveket, mivel Matúsik helyesírása fonetikus elvekre épült [11]. Brazdil Ondfej javaslata nem nyelvi, hanem gyakorlatias szempontok által vezettetve született. Ő azt állította, hogy a szlávok diakritikus jelei megnehezítik az írást, mivel azok kedvéért írás közben fel kell emelni a kezet. Ezzel szemben mégsem a cirillikát javasolta, hanem kidolgozott egy olyan latinbetűs írásmódot, ahol még a j-re sem kellett pontot tenni [12]. Valamennyi korábbi ábécé egységesítéssel kapcsolatos tervezetet felülmúlt méreteiben, tartalmában Hilferding A., varsói orosz nyelvész, történész műve. Hilferding nem volt szlavofil, nem az orosz nyelvet akarta össz-szlávvá tenni, hanem meghagyva a kis szláv nyelveket közös cirill ábécével kívánta közelíteni azokat. Egy 61 betűből álló ábécét dolgozott ki, amely tulajdonképpen a cirill írás és a szlávoknál használatos diakritikus jelek kombinációjára épült. Természetesen ebből az egységes ábécéből egy bizonyos nyelvre, nem kellett az összes betűt felhasználni, hanem csak annyit, amennyire a nyelv hangtani sajátosságaiból adódóan szükség volt. így pl. a cseh-szlovákra 47, a lengyelre 43, a felső- és alsószorbra 42—41, a szerbhorvátra 38, a bolgárra 37, a szlovénra 35, az oroszra 35 betűt használt fel, melyből 33 minden nyelvben közös volt [13]. El kell ismerni, hogy Hilferding igen jó érzékkel ismerte fel a szláv nyelveket fonetikailag megkülönböztető eltéréseket, és írásrendszere valóban hűen tükrözte a speciális hangokat, a hangsúlyt és a kvantitást is. Sikerült tehát neki egy olyan újfajta írásrendszert kidolgozni, amely mint közös ábécé valóban megfelelhetett volna a szláv nyelveknek. írásrendszere azonban fonetikai elvekre épült, így az írásbeli közelítésnek mégsem lehetett a legjobb módszere. Hilferdingnek minden más elődjétől sokkal több lehetősége volt elképzeléseit valóra váltani. Állami támogatással a lengyel iskolák elemi osztályai számára írt könyveket ezzel az írásmóddal adták ki [14]. Nem váltott ki különösebb ellenállást a többi szláv népeknél sem, mivel minden nyelv speciális, saját jeleket fedezett fel benne. Használata mégis csak Lengyelországban terjed el, és itt is, valószínű, csak az állami támogatásnak köszönhetően. Még a XX. században is akadtak követői Krizanicnak, természetesen őket már más célkitűzések vezérelték és más, sokkal logikusabb és egyszerűbb módszereket alkalmaztak. A XX. századi kísérletezők sorát Kasper J. össz-szláv ábécé tervezete nyitotta meg. Reformja abban állt, hogy a cseh ábécében diakritikus jellel ellátott mássalhagzókat cirillbetűkkel cserélte fel [15]. Hősek, Ignaz mesterséges szláv nyelve számára szintén kidolgozott egy speciális írásrendszert, amely tulajdonképpen a cseh ábécé leegyszerűsített variánsa volt. A latin ábécében leginkább szokatlanul ható cseh jeleket cserélte fel, így az „ú"-t -o(v)-ra, a lágy mássalhangzók jelölésére szolgáló hagyomá.192