Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe

hercegi házassági kapcsolatokkal hozzák összefüggésbe. Fritz Éheim egy régi kódexben találkozott e névvel, amelynek jelentése szerinte átok vagy eskü lehetett és így kell érteni: Ja so mir Gott helfe. Ez a magyarázat azonban, amely az 1800 utáni évekből való, inkább csak népetimológia lehet. Egy másik krónika II. Henrik nevét így idézi: „iste Hainricus dictus Jochsamergott". Birnbaum szerint a név első hiteles előfordulása Jan Enikel Fürstenbuchában található meg a 13. századból és csak a 15. század végéről való ez az értelmezése: „Ja so mir Gott". A rejtélyt azonban ez sem oldja meg. Ha ugyanis ,,Jasomirgott"-tal kapcsolatban eredetileg valóban egy bajor—osztrák herceg nevéről van szó a késői középkorból, és ha továbbá feltételezzük is, hogy a különböző, bizonyított írásmódok (joch sam mir got, joch so mir got, jochsamergot, jachsomirgot) valamennyi egy régebbi hangalak grafikai-fonetikai alapja, még akkor is figyelmet érdemelne egy másik magyarázat is az eddigiekkel szemben, ti. itt egy nyakatekert, jelentését illetően nem egészen világos bizánci, illetve arab alakról van szó; de arra is gondolhatunk, hogy ea az alak levezethető a szlávból, bár hangtani okok miatt az olyan közvetlen összetételt mint — mondjuk — Jaromir, amely jól bizonyítható a csehből, s biztos, hogy közösszláv eredetű (vö.: ősszláv jar-b .tavasz', cseh: jaro, szlovák jar, jarz 'tavasz') nem tekinthetjük a szóban forgó még csak eltorzult szláv alakjának sem. Ennek ellenére a Jasomir(gott) szláv — mégpedig szlovén — eredete nagyon valószínű még akkor is, ha az összetétel első tagja (Jaro-) még meggyőző etimológiai magyarázatra szorul. A második tag esetén (-mir) ugyanazon alkotórészről lehet szó, amely számos más szláv névben megvan — pl. Vladimir, Velimir, Kasimir vagy Slavomir stb. Mégis Birnbaum úgy véli, hogy e második tag végleges magyarázata további kutatásokat igényel. Ismeretes az is, hogy az óoroszban, valamint az orosz egyházi-szlávban a Volodimir, Vladimir mellett megtalálhatjuk ezek variánsait is: Volodimir, Vladimer; Vasmer szerint (REW I, 209) „a második tag a gót — mers-szel 'nagy', ófn. marival 'híres' és a mir-b végződése az orosz mir 'béke' 'világ' szóval kapcsolatos népetimológiai illeszkedés útján jött létre". (Vö. még a germán: Valdemar-t, Valdimar(r)-t és a német Dietmar típusú szót is!) Ami a dunántúli egykori szláv lakosság eredetét, nyelvét illeti — erről a kérdésről még ma is folyik a vita. Lehet, hogy a Balaton környéki szlávok a 9. században még egy vagy több átmeneti szláv nyelvjárást beszéltek. Birnbaum szerint, a Pannóniában legkorábban letelepedett szlávok egy késői ősszláv nyelvjárást beszéltek, amely nem nagyon különbözött attól a szlávtól, amelyet ugyanabban az időben a határos északi és déli tájakon beszéltek. E kérdés kritikai és tárgyilagosságra törekvő kitűnő összefoglalását A. Cs. Sós: Die slavische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert (München, 1973) c. tanulmányában olvashatjuk, amelynek lényege a következő: A Dunántúl lakossága heterogén jellegű volt. Szláv, avar, bajor és romanizált népcsoportokkal kell számolnunk, akik közül túlnyomó többségben voltak a szlávok. A 9. század folyamán mind északról, mind délről telepedtek le szláv csoportok a Dunántúlon. Sem nyelvemlékek, sem történeti adatok nem nyújtanak kellő alapot ahhoz, hogy a különböző eredetű szláv csoportokat területileg el tudjuk egymástól határolni. Birnbaum is osztja ezt a véleményt. Még bonyolultabb az ún. ősszlovének problémája. Birnbaum részletesen ismerteti az egymásnak homlokegyenest ellentmondó véleményeket, amelyekben politikai, érzelmi tényezők is nagy szerepet játszanak. Mindenesetre annyi .166