Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomorú vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. A kép nem először fordul elő Radnóti lírájában sem. A Tajtékos ég című posztumusz kötetének 73 verse közül 23-ban szerepel a holdmotívum: összefüggő, egymást erősítő szimbólumrendszert alkot. Ha „baljós a menny" felette: ... a robbanó és beomló házsorok között a véreres hold fénye támolyog. (Második ecloga) A holdra tajték zúdúl, az égen sötétzöld sávot von a méreg. Cigarettát sodrok magamnak, lassan, gondosan. Élek. (Tajtékos ég) Más verseiben az élet természetes rendjének, harmóniájának rituális jelképe a hold. Trisztánnal ültem című költeményében a baráti hangulat fénylő díszleteként: Vörösborunk világított az asztalon, feljött a hold. A Tétova ódában a „holdtól cirmos éj" mozdul feje fölött. A Harmadik eclogában a kedves alakját varázsolja maga elé, és látja: hogy mozdul, hogy ölel. hogy nézi a holdat az égen! Virágének című versében így biztatja szerelmét: Hull a sötét, de ne félj, megszólal a néma, ezüst éj; kivirágzik az éji fa ága, hold bámul a béna világra. Csak csont és bőr és fájdalom című költeményében Babits megsiratására szóhtja a szavakat: a „göröngy", a „fátyol", a „harang", a „lélek", a „gyöngy", „csillag" után a „lassú pillantású szó"-t, a „hold"-at is. .157