Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

Jól tudjuk, hogy egy-egy szeparált tanítási egységgel kapcsolatos tennivaló eredményes felmutatása nem csupán a feldolgozáson való jó szándékú részvételtől és az egyéni tanulás dicséretes teljesítményétől függ. Az ismeret elsajátítását nagy mértékben meghatározza az előző ismeretekben való tájékozottság, s ami ezt szorgalmazza: a gazdaságosan elosztott és helyesen alkalmazott ismétlés, illetve gyakorlás. Ennek megfelelően: a szorongó érzések hullámzása és felhalmozódása nem az ellenőrzéskor kezdődik. Ekkor legfeljebb olyan tetőpontról beszélhetünk, amelynek kiépülése sokkal előbb vette kezdetét. Ezért nem kezdhetünk eredményesen a pszichés gátlások ellen akkor, ha zavaró körülményeket csupán az ellenőrzés és az értékelés következményeként fogjuk fel, illetve az ellenőrzés és értékelés következményének tekintjük. Az a koncepció, amely az ismétlésnek és gyakorlásnak az ellenőrzéssel és az értékeléssel való szorosabb kapcsolatát szorgalmazza, bizonyos mértékben zavarja az óratípusokban való hagyományosabb gondolkodásunkat. Az a gyakorlat viszont, amely az óratípusok merev alkalmazását erőlteti, nyilvánvaló ellentmondásokba kerül. Példaképpen három tanításra, s e három tanítás részletesen kidolgozott tervezésére utalunk. Mellérendelt mondatokról van szó, s annak három tanítási órájáról, a témán belüli három utolsóról. A tanár tervezése szerint az egyik ismétlő-rendszerező óra, a másik gyakorló óra, a harmadik pedig ellenőrző óra. Anélkül, hogy a három tanítási óra részletes vázlatát vagy tervezetét ismertetnénk, könnyű belátni és megállapítani, hogy mind a három óra egyszerre ismétlő, egyszerre gyakorló és egyszerre ellenőrző. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az ismétlő órán sem a tanár mondja az alkalmas példamondatokat, vagy ha ő mondja, nem ő fogja minden esetben megállapítani, hogy a közölt mondat a mellérendelt mondatok mely fajtáját reprezentálja. Ha pedig a tanuló mond példát, vagy ő ismeri fel a szabályt a példában, akkor már gyakorlást is végez a tanuló nemcsak ismétlést. Végül az sem kétséges, hogy az ellenőrző órán is gyakorlunk és ismétlünk és fordítva, a gyakorló és ismétlő óra sem lehet mentes az ellenőrzéstől és értékeléstől. Ami mégis a rendszert illetné — mivelhogy az ismétlő óra karakterisztikumát inkább a rendszerre való törekvés, illetve ennek kiépítése adja —, ebben a tekintetben is hangsúlyoznunk kell, hogy a rendszernek is folyamatosan kell kiépülnie, mert egy-egy rendszerező óra legfeljebb csak pontot tehet egy-egy folyamatban kiépült rendszerre, s nem építhet ki egy olyan rendszert, amelyben a részek közti kapcsolatok szinte teljes egészében most derülnek ki. Az ismétlő óra tehát egyrészt gyakorló óra is, másrészt az ismétlő óra feltételezi, hogy a rendszerező összefüggéseket a végső Összefoglalás előtt is többször felidézzük. Már az ismétlő és rendszerező órák előtti órákon is vonatkoztatnunk kell az egyik mondatfajtát a másikhoz. Megállapítjuk pl., hogy a kapcsolatos mondatok közötti viszony lazább a többihez képest — a magyarázó és következtető mondatok kölcsönösen 8