Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

hogy nem gondoskodik a régi kellő megerősítéséről és többoldalú megszilárdításáról. így az ismeretek, jártasságok és készségek megszilárdításának folyamatát a felfedezés előkészítő és egyben nélkülözhetetlen szakaszának is tekintjük. Helytelen volna úgy felfognunk a megszilárdítást, a gyakorlást, az alkalmazást, az ellenőrzést stb., hogy ez lezárja az ismeretek elsajátítását. Bizonyos tekintetben ugyan valóban lezárja, de legalább olyan mértékben tesz és kell is, hogy képessé tegyen arra, hogy más és újabb felfedezésére váljunk alkalmassá. Amikor tehát a megszilárdítás módszereinek elemzéséhez fogunk, gondolnunk kell arra, hogy a megszilárdítás közvetlenül az emléknyomok megerősödését eredményezi, a cél valójában mégsem ez, hanem egy "távolabbi. Nevezetesen az, hogy a jól megszilárdítottál könnyebben és biztosabban még nagyobb új feladatok megoldására váljunk képessé. Továbbá, ahogyan az új megismerésének mozzanatai szerves egységet alkotnak és nem külön hozza létre az egyik mozzanat ezt, a másik meg azt, ugyanúgy a megszilárdítás és ellenőrzés különböző eljárásai sem különkülön, hanem csakis együtt teremthetik meg a további új felfedezések elengedhetetlen feltételeit. Aki jó eredményt akar elérni, annak egyformán jól kell alkalmazni ta megszilárdítás, az ellenőrzés eljárásait. A jó alkalmazás egyik fontos feltétele pedig az, hogy a két funkció sohasem váljon szét egészen egymástól. Ezért erősödik mindinkább az a didaktikai koncepció, amely szerint ,,az ellenőrzést az oktatásban egyúttal ismétlésnek, illetve a gyakorlást egyszerre ellenőrzésnek is tekintsük". [3] Az ismeretek megszilárdulása az oktatásban igazán akkor válik folyamattá, ha az eljárások, amelyek egyben bizonyos szakaszokat is jelentenek — egységesebb tanítói és tanulói tevékenységgé szerveződnek. A megszilárdítás és az ellenőrzés szétválasztása legfeljebb a könynyebb elemzés szempontjából lehet indokolt. A gyakorlatban való szétválasztása egyrészt alig lehetséges, másrészt pedig ha erőszakoljuk a szétválasztást és mereven elkülönítve alkalmazzuk őket, oktatásunk temérdek olyan hiba melegágya lesz, amely speciálisan ugyan nem ütközik ki, de az eredménytelenségben mindenképpen megmutatkozik. A gyakorlatban egyébként az ismétlést és a gyakorlást folyamatosan kíséri az ellenőrzés. Az értékelés pedig a folyamatos ellenőrzés eredményeinek összegezéseként jelentkezik. Az ismétlés és a gyakorlás munkája közben a tanár is és a tanuló is értékeli az ismétlésben és a gyakorlásban felmutatott sikeres vagy kevésbé sikeres teljesítményt. Mégha szóban nem is jut azonnal és minden pillanatban kifejezésre a mérlegelés pozitív vagy negatív eredménye, akkor is érzi és tudja mind a kettő a folyamat minden fázisában, hogy akadnak hézagok, bizonytalanságok vagy hogy éppen nagyon meglepő a biztos és pontos emlékezés, illetve hogy észrevehetően fejlődött a műveletbeli tevékenység stb. 6