Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bende Sándor: A gyomonműködés neurohystologiai alapjai a Silurus gla-ncnál

rinte az l-es típusú sejtek plasmája intenzívebben veszi fel a methylénkéket. Van Esveld szerint a Dogiel I. sejtek ezüsttel igen gyengén impregnálódnak. Temesrékási (1955) lényegében egy véleményen van Esveld-del, vagyis a Dogiel II. sejtek ezüsttel szemben szerinte is nagyobb affinitást mutatnak. Saját vizsgálataink — legalábbis a Silurus glanis esetében — szintén arra mutatnak, hogy az idegsejteknek ugyanazon készítményben is eltérő lehet az impregnálódási mértéke aszerint, hogy milyen típusba sorolhatjuk őket. A sejtek eme morfológiai elkülönítése azért is fontosnak tekintendő, mert több kutató nézete szerint a sejtek nemcsak alakjukban, hanem működésük tekintetében is különböznek. E. Müller (1924) adott először kifejezést annak a véleménynek, hogy az l-es típusú sejtek motoneuronok, míg a kisebb számban előforduló Il-es típusú dúcsejtek sensibilis funkciót töltenek be. T. C. Iwanowa (1955) a macska belén operatív beavatkozással tanulmányozta a Dogiel II. sejteket, s kísérleti eredményei alapján azokat egyértelműen érzősejteknek tartja, melyek mind a bél sima izomzatában, mind a bél dúcaiban faalakú érző végződéseket alkotnak. A halak bélcsatornájának az intramuralis dúcsejtjeiről különböző véleményeket olvasunk az idevonatkozó irodalomban. Rina Monti (1898), Kclossow—Iwanow (1930) csak multipolaris idegsejtekről ír. Sakussew (1898) a Teleosteusoknál és a Ganoideáknál két sejttípust különböztet meg. Ábrahám (1933, 1933) a Lota lota, Tinea tinca és az Esox lucius bélcsatornájának vizsgálata alapján uni-, bi- és multipolaris idegsejteket említ, melyek közül legnagyobb számban a multipolaris sejtek vannak. A Salmo irideus, a Belőne belőne, az Esox lucius és a Cyprinus carpio bélcsatornáján végzett vizsgálataim (1964) és a még nem közölt adatok alapján, Ábrahámmal egyezően azt írhatom, hogy a halak bélcsatornájának az intramuralis fonadékaiban egyformán megtalálhatók az uni-, bi- és multipolaris idegsejtek. Bizonyos esetekben jól kirajzolódnak a Dogiel I. és II. sejttípusokat jellemző fentebb említett bélyegek, de sok esetben igazat kell adni Stőhr (1927) ama véleményének, amely szerint a sympathicus dúcsejteknek a neuritjét a dendritektől alaktanilag nem lehet elkülöníteni. A multipolaris idegsejtek között a Salmo irideus, a Belőne belőne és az Esox lucius esetében (újabb vizsgálataim szerint a Lota lota-nál is) olyan sejteket figyeltünk meg, melyek a többi multipolaris sejtektől kétszer-háromszor nagyobb átmérőjűek, így ezeket „óriás sejteknek" neveztük el. Az óriás sejtek azonban nemcsak méretükkel hívták fel magukra a figyelmet, hanem azzal is, hogy plazmájukban argentofil granulák vannak s a Belőne belőne esetében egyes óriás sejtek az amitoticus osztódáshoz hasonló jelenségeket mutatnak. Előzetes bejelentésként megemlítem, hogy azóta a Leucaspius delineatus és a Lota lota bélcsatornájában is hasonló eseteket és más, még eddig nem tisztázott folyamatokat figyeltünk meg. így joggal tarthatjuk ezeket a sejteket az intramuralis fonadékok „különleges neurónjainak", melyekről egy legközelebbi munkában szeretnék további adatokat közölni. 493-