Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Suba János: Mohák antibiotikus anyagainak kimutatása

szójalisztből izolálható és a kolera kórokozójára hatnak. A cepharantin a tbc és a lépfene baktériumok ellen alkalmazható. A Hypericum-ból előállított anyag a bőrgombásodás ellen használható jó eredménnyel, a páfrányok antibiotikus anyagai a férgek ellen. Egyéb fitoncid anyagok pl. a trapeolin, populon, quercitin, crepin stb. Eddig mintegy 15 ezer növényfajt vizsgáltak meg, s ezer növényfajnál észleltek baktericid ha­tást. Ötven féle hatóanyagot izoláltak és identifikáltak. Általában ezek szelektív antibakteriális anyagok, s a közepes ható­sugarúak közé tartoznak. Vegyi tekintetben igen különbözőek. Mennyi­ségük időnként változó, fiatal növényekben általában több. Néha csak egyes szervekben, felületeken vagy egyes sejtekben képződnek elő­anyag vagy hatóanyag formájában. Esetleg csak károsodáskor, kórokozó behatolásakor vagy légzési zavarok esetén alakulnak ki. Az anyagok jó része toxikus hatású. Jelentősek azok a fitoncid anyagok, melyek a gom­bás fertőzésekre hatnak kedvezően. Pl. a plumbagin, raphanin, tomatin, violacein stb. Az algák antibiotikus és toxikus hatásának vizsgálatát csak később kezdték meg, de így is igen sok munka számol be ilyen irányú tulajdon­ságaikról. A ma ismert kb. 25 ezer alga-faj mindegyike speciális bioké­miai sajátossággal is rendelkezik, s ez érthetővé teszi azt, hogy az anti­biotikus hatóanyagok iránti kutatások is sokat ígérőek lehetnek. Egy algakultúrában az első hatóanyagot HARDER találta (1917), de csak 1940-ben kezdett PRETT foglalkozni hasonló anyagokkal. Ezután for­dult az ökológusoknak és a hidrobiológusoknak az érdeklődése az anti­biózis problémája felé, és ennek alapján megkezdték a tengeri algák kivonatainak vizsgálatát antibiotikus anyagokra vonatkozóan. BRUNO Woltersnek az összefoglaló munkája ad tájékoztatást az algák között előforduló antibiotikus és toxikus anyagot termelő fajok számáról. To­vábbá csoportosítását adja azoknak a vegyületeknek, melyek az anti­bakteriális tulajdonságot eredményezték. Ilyenek: a) a zsírsavak, melyek elsősorban a zöld algákban gyakoriak, pl. a Chlorella vulgaris-ból nyert ,,chlorellin", b) Carbonylvegyületek, melyek a furforol, methylfurfurol, n-valeraldehid és benzaldehid keverékének mutatkoznak. c) Terpének. A tengeri algák terpénkeveréke a férgek ellen hat, a Zooxanthella-k antimikrobális terpéneket termelnek. d) P e p t i d e k. Főleg a kék algák toxinjai tartoznak ide. Leginkább a Microcystis toxinját vizsgálták az ún. „fast-death-factor"-t (gyors halál faktor). A Cyanophyceák-nál előfordulnak a ciklikus peptidek is. Ez azért is érdekes, mivel ilyeneket a baktériumoknál és a sugárgombák­nál is megismertek pl. gramicidin, tyrocidin, polymixin, bacitracin stb. e) Fenolok. Főleg a barna és a vörös algákban gyakoriak. A Rho­domela larix (vörös alga) antimikrobiális hatása valószínű brómozott fe­nolokra vezethető vissza (MAUTNER). A Sargassum extraktumának, a „sárgáimnak" antibakteriális hatása egy polyfenol-arginin komplexben rejlik. 432-

Next

/
Thumbnails
Contents