Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Suba János: Mohák antibiotikus anyagainak kimutatása

a. sok száz antibiotikum közül a therápiában a sugárgombák (Aktinomycetales) által termelt hatóanyagok a leghasználhatóbbak. Legjobban ismert ezek közül a streptomycin, melyet WAKSMAN fedezett fel 1944-ben a Streptomyces griseus tenyészetében. Ez volt az első hatásos gyógyszere a tbc-nek. DUGGAR 1948-ban fedezte fel az aureomyc i n-t (klór-tetraciklin), mely a Streptomyces aureofaciens anyagcsereterméke, a nagy vírusok, rickettsiák, Gram negatív baktériumok ellen hatásos. A tetránt, terramycint (oxitetraciklin, 1950) a Streptomyces rimosus termeli. A Streptomyces venezuelae által termelt k 1 ó ra m f e n i k o l-t (chloramphenicol, Chloromycetin, 1948) mesterségesen is elő tudják állítani. A kutatások nyomán az ismertetett antibiotikumok száma sok százra emelkedett, miközben az antibiotikus anyagok kutatása kiterjedt más növénycsoportokra is. így a magasabbrendű növények baktericid hatású anyagait fitoncid névvel jelölték meg, bár ehelyett gyakran használnak antibiotikus anyag megjelölést is. Erre Báron meghatározása is feljogosít. Eszerint antibiotikumnak tekinthető az anyag, ha valamely organizmus aktív anyagcsereterméke (tekintet nélkül arra, hogy szintetizálták-e vagy nem), gátolja egy vagy több mikroorganizmus szaporodását, alacsony koncentrációban hatásos — kívánatos, de nem előfeltétel, hogy therápiás szinten magasabbrendű növényekre és állatokra nem, vagy alig legyen toxikus. Az új antibiotikumok iránti fontosságot több ok sürgeti, annak ellenére, hogy a világ gyógyszertermelésének mintegy kétharmad részét az antibiotikumok teszik ki. Az emberi gyógykezelésben sok jó hatásuk ellenére káros oldaluk is megmutatkozott. így pl. rezisztens baktériumtörzsek keletkeztek, néhány antibiotikummal szemben már 70—80%-os rezisztencia alakult ki. A rezisztens baktériumtörzseknek más antibiotikumokkal szemben megmarad, sőt fokozódhat az érzékenysége. A fokozott antibiotikum használat csökkenti a szervezetben az immunanyagok termelődését, melynek következtében újrafertőzés léphet fel. A sok baktériumra ható úgynevezett széles-spektrumú antibiotikumok (aureomycin, kloranfenikol stb.) megbonthatják a bélflóra egyensúlyát és az addig ártalmatlan szaprofita baktériumok patogénekké válhatnak. Allergiás túlérzékenység fejlődhet ki, különösen a sebek kezelésével kapcsolatban. Mindezek a tények arra késztetik a kutatókat, hogy a gyógyászat számára jól használható, nagy hatású antibiotikumokat állítsanak elő a következő fontosabb követelmények figyelembevételével: In vivo legyenek hatékonyak, legyenek vízben oldhatók, élettani pH mellett hassanak, ne legyenek toxikusak a szervezetre, ne váltsanak ki mellékhatásokat, allergiát, ne alakuljon ki velük szemben rezisztencia a kórokozókban, kis mennyiségük is hatékony és hatásuk meghatározott irányú legyen, előállításuk ne legyen körülményes és költséges. E szigorú kívánalmak azok, melyek magyarázatát adják annak, hogy a sok száz antibiotikumnak csak elenyésző kis mennyisége használható fel a therápiában. Nemcsak az emberi gyógykezelés igényli az antibiotikumokat, hanem az állattenyésztésben és a növényvédelemben is egyre szélesebb körben 428-