Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

6. Az egykori társulati timsófőző felújítása Az egykori Ker. János, most már Barbara bánya átadásáról részletes leltárat készített Rábl Károly gyöngyösi építész. Ebből a timsóüzemnek az átadáskor való állapotára jól következtethetünk. Rábl a gyárépületeket összesen 3784 forintra értékelte, ebben azonban számottevő értéket csakis a lakások jelentettek (a bérlő háza 6 szobával 1040, az írnok ház 560, két kocsislakás 172, a négy napszámoslakás 169, kovácsműhely és a kovács lakása 288 forinttal szerepelt a leltárban), a lakások tehát az összes értéknek kb. 2/3-ad részét tették ki. A pajták, istállók is jó állapotban lehettek, mert 732 forintra értékelték, nem sokkal kevesebbre, mint az igazi timsófőző üzemet (főzőhuta „használhatatlan falazattal, vasanyaggal" 321, lúgozóház két rosttal 460 forint). A leltárban legtöbbet számított a katlanokhoz szükséges ólom (175 mázsa 24 font, mázsánként 36 forinttal véve: 6308 Ft 38 krajcár) és a vaskészlet (56 mázsa és 52 font: 565 Ft, 12 kr.). [80] Az Orczy-család által átvett Borbála-bánya helyrehozására az uradalom igen sokat fordított. 1819-ben 5 kőműves Mozar Mihály pallér vezetésével, 23 napszámossal. 1 kőtörővel és 5 molnárral, valamint az urasági fuvarosok egész sorával dolgozott úgy, hogy 1820 nyarára már az üzem épületei és a gyári tó elkészültek, kezdődhetett újra a termelés [81]. Kezdetben még inkább csak kiadás volt erre az üzemre, azonban az 1821—22-es év már 1400 Ft hasznot mutatott fel. Egy összeállítás szerint az építkezés megkezdésétől, 1819-től 1826-ig 72 763 Ft kiadással szemben csak 29 197 Ft bevételt mutathatott fel az üzem. A hét év a kezdeti beruházást nem törlesztette, ennek az időszaknak összes deficitje 43 565 Ft volt. [82] A parádi timsógyárak történetében jelentős változást hozott az a körülmény, hogy Orczyék és Grassalkovitsék között a bérleti viszony a Parádot is magába foglaló debrői uradalomra 1824 végén megszűnt, s megújítására nem is volt lehetőség, mert zálogjogon Grassalkovits hitelezőinek, Ullmann Móricnak és Kaán Samunak kezébe került az egész debrői uradalom. [83] A bérlet megszűntével Grassalkovits herceg igényt tartott mindkét timsógyárra. [84] Az egriek által létesített, de / később az Orczy-család kezébe került Borbála-bánya azonban végül az Orczycsalád kezében maradt. Az az elvi álláspont győzött, amely szerint az egykori társulati bányát nem mint bérlő létesítette a bérelt területen, hanem annak művelési jogát a bányahatóság ruházta át a társulat megszűnése alkalmával özv. Orczy Józsefné Berényi Borbála grófnőre, viszont már II. Lajos király 1523. évi V. dekrétuma kimondta, hogy a bányákat a földtulajdontól függetlenül mindenki szabadon művelheti. A hagymási bányát azonban, amelyre külön bányajogot nem kértek, s nem is kaptak, 1825. február végén át kellett adniok. [85] Valószínűleg már jóval az átadás előtt, részben még a Borbála-üzem felújítása alatt sok mindent áthoztak a kevésbé kifizetődő hagymási bányából. Wentzel Ferenc „belsőbányai timsóházi factor" 1821-ben, hogy a Borbála-üzem két katlanját megépíthesse, kérte a bárót: „A Hagymásban levő elrom25* .'{87