Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

Így érthetjük csak meg, miért nem zárta be az Orczy-család a hagymási timsóüzemet, amelyre pedig 1813 és 1819 között a családi kimutatás szerint összesen 50 387 forint volt a ráfizetés (évi átlagban 7198 forint!). A fő kiadási tétel azonban az uraság saját fája volt, amelyért végeredményben nem kellett fizetnie, 6472 öl fát használtak fel, ezalatt a termelési oldal 1715 mázsa timsót mutatott, egy mázsa timsóra tehát 3,77 fa esett, jóval több, mint amennyit Fáy András említett, igaz, hogy a számadásban benne van az alkalmazottak lakásának fűtése is. Igen sokat tett ki a fuvar is, ez alatt a 7 év alatt 4937 napi fuvar 9874 forinttal szerepelt az elszámolásban. [50] c) A két bánya versengése. Az Orczy-családnak az a törekvése, hogy a konkurrens társulati üzemet az új, jól felszerelt hagy mási üzemmel tönkretegyék, nem sikerült azonnal, a társulati bánya jobb nyersanyagot szolgáltatott. Ekkor különböző módokat választva igyekezett a család lehetetlenné tenni a régi üzem rentabilitását. Különösen a tűzifaellátást igyekezett akadályozni. Amikor Orczy báró felépíttette saját timsógyárát, ennek a számára tartotta fenn a parádiak szolgáltatását és magát a parádi erdőt is, a társulatnak viszont átengedte a bodonyiak erdejét és a bodonyiak teherfuvarját is, miként Keszlerffy társulati igazgató írta 1800-ban az Orczy-uradalom tiszttartójának, azért, hogy ,,minket fával provideáljanak". Az uradalom azonban ezt a szerződésben leszögezett megállapodást nem tartotta be s meg is tiltotta a bodonyiaknak, hogy a szerződésben megállapított fát leszállítsák. Ezzel — Keszlerffy szerint — az uraság a bodonyi jobbágyokat kívánta büntetni, azonban a valóságban a társulati gyárat büntette. „Ha kikeletkor_ fa nélkül maradunk,, a timsó főzésben fel fogunk akadni" — írta 1800-ban az előbb említett levelében a társulat igazgatója. [51] Igaz. hogy Orczy József abban az időben valóban nem volt nagyon bőviben a fának, hiszen saját timsófőzőjén kívül el kellett látnia a parádi üveggyárat is, amely 1785-ös évben egymaga 30 mázsa hamuzsírt és 700 mázsa közönséges hamut használt fel termeléséhez [52]. Durva átszámítás szerint ez kb. 10 000 öl fának felelt meg. Hogy azonban Orczyék fakorlátozó intézkedései határozottan és céltudatosan a társulati timsófőzés lehetetlenné tételére irányultak, világosan kitűnik Orczy Józsefnek abból a válaszából, amelyet Keszlerffy előbb említett levelére válaszként adott, s amelyben a feudális főúr magabiztosságával szól e kérdésről: „Az becsületes társaság eddig és már több mint húsz esztendőtől fogva szüntelenül megfeledkezett az maga kötelességéről, hogy engemet, mint földesurat ezen timsóházbeli kukszáiban részesített volna, melyre nézve én sem tartozom az társaságnak itt létét megismérni, különben is nem ismérem kötelességemnek, hogy fát adjak és amint az erdők fogyni tértek, éppen nem biztathatom, hogy sokáig adhassak annyival is inkább az eddig volt áron. És addig, míg a magam szükségem effektívebbé nem telyesitetik, addig valóban az társaságnak nem is fogok ezentúl adni". [53] Amint az erdő fogyott, s ahogy egyre nehezebbé vált a hagymási limsófőző fenntartása, úgy szorongatták egyre inkább a társulati üze381-