Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Nagy József: A szocialista mezőgazdaság megteremtése Heves megyében

ipari munkások, értelmiségiek mentek a falvakba felvilágosító munkára, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztokat meggyőzzék a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről. A szövetkezet megszervezését a szigorú önkéntesség alapján kellett megvalósítani, s idő kellett ahhoz, míg a kistulajdonosi érzelem valamennyire meghajolt az értelem érvei előtt. Az egyénileg gazdálkodó parasztokat nem érte váratlanul a szocialista átszervezés megindítása. Egy évtizede ott élt tudatukban a szövetkezeti gazdálkodás gondolata, s a párt és a kormány mindig nyíltan hangoztatta a szocialista mezőgazdaság megteremtésére vonatkozó terveket. Értelmileg többségük tisztában is volt a nagyüzemi gazdálkodás előnyeivel, de érzelmileg mégis nehéz volt megbarátkozni a gondolattal. Érthető és nem lehet megütközni ezen a kistulajdonosi mentalitáson. Nem nagybirtokokról, még csak nem is kulákbirtokokról volt szó, hanem olyan kisparaszti gazdaságokról, amiket tulajdonosaik vagy őseik véres verejtékkel kapartak össze. Ez volt életük értelme, egzisztenciájuk alapja. Úgy érezték, ha elvesztik a földet, összeomlik az egész világ, mit addig felépítettek. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az önkéntesség elve ellenére is a szövetkezeti tudat nagyon csekély volt a parasztságban. Beléptek a szövetkezetbe, mert úgy látták, hogy nincs más választás, de szívük még hosszú ideig megsiratta azt a földet, amelynek a jövedelme sok esetben nem állt arányban a ráfordított munkával. A népnevelők több ezres tömege már a kezdeti időben jelezte, hogy a parasztság nem vitatkozik a nagyüzem előnyéről, a vita kizárólag azon folyt, most hajtsák-e végre az átszervezést vagy későbbi időpontban. A politikai felvilágosító munka fő tartalma az volt, hogy a most szükségességéről győzzék meg a parasztságot. Főleg az első szövetkezeti tagok beszervezése ment nehezen. Mindenki várt a másikra, figyelte a szomszédokat vagy a hozzá hasonló vagyoni helyzetűeket. Ha néhány jól dolgozó kis- és középparaszt belépésével megtört a jég, akkor utána már a legtöbb községben gyorsan ment a szervezés, gyakran szinte fölöslegessé vált a nem falubeli szervezők munkája, mert a belépettek maguk szerveztek, agitáltak, igyekeztek a szövetkezet szempontjából jó munkaerőket beszervezni. Tisztában voltak a belépési nyilatkozat aláírásának jelentőségével. Tudták, hogy jövőjük felől határoztak, s a továbbiakban már igyekeztek úgy alakítani sorsukat, hogy az valóban megfelelő legyen számukra. Megkönnyítette a döntést, s az új szövetkezetek létrejöttét az a körülmény, hogy a szervező bizottság kezdettől fogva komolyan vette a szövetkezeti demokráciát és általános irányelveken túlmenően nem szólt bele a kialakuló szövetkezetek életébe. A megalakuló szövetkezetek tagsága maga döntötte el, hogy ki legyen az elnök, kik legyenek a tisztségviselők, bevegyék-e a falu zsírosparasztjait a szövetkezetbe vagy nem. Kedvező volt a szervezés szempontjából az a döntés is, hogy az újonnan alakult szövetkezeteknél, mivel az őszi gabonát már elvetették, nem szorgalmazták a tavaszi kezdést, hanem az őszig terjedő időszakot meghagyták a szervezeti keretek kiépítésére. [6] Ez azért is indokolt volt, 288