Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Molnár József: A haladó pedagógusok üldözése a fehérterror idején He-ves megyében

vádlottra. Joó György a tárgyaláson a hamis vádakat keményen visszautasította, s többször is kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A bíróság B. VI. 8726/1920/6. sz. alatt hozott jogerős ítélete alapján három évi és három havi börtönbüntetéssel, valamint a tanítói pályán való működés eltiltásával sújtotta. A börtönből való szabadulás után is eleinte naponként, majd pedig háromnaponként jelentkeznie kellett a rendőrségen, illetve felváltva a csendőrségen. A pedagógusi pályától való eltiltása miatt más munkakörben kellett elhelyezkednie. Azonban bárhol is jelentkezett munkára, vagy azonnal elutasították, vagy pedig ha fel is vették, pár nap múlva kommunista múltjára hivatkozva elbocsátották. Később egy ismerőse révén a hatvani cukorgyárban tudott ideiglenesen elhelyezkedni. Az őszi szezonmunkák idejére, mint mázsálót vagy mint kapust alkalmazták. Feleségét hosszú utánjárás után mint szegénygondozót alkalmazták, s ebből a szerény jövedelemből tengette a család életét. Lányukat, Máriát nem tudták megfelelőképpen taníttatni, sőt sokszor a szükséges mindennapi élelmet sem tudták biztosítani. A fejlődésben levő leánygyermek az elégtelen és hiányos táplálkozás miatt szervezetileg gyenge és a betegségeknek kevébé ellenálló lett. Ennek tulajdonítható későbbi, mintegy másfél évtizedes betegsége és halála is. A fasizmus előretörésével — amit 1933-tól, Gömbös Gyula miniszterelnökségétől számítunk — egyre nehezebb lett Joó György élete is. Állandó ellenőrzés és megfigyelés alatt tartották. A második világháború kitörése után évenként több hónapon át kényszermunkára osztották be. Azzal vádolták — ami igaz is volt —, hogy továbbra is kapcsolatot tart fenn a munkásmozgalommal és kommunista röpiratokat terjeszt. Illegális pártmunkáját a legnagyobb titoktartással és fegyelmezettséggel végezte. Érezte és tudta, hogy közeleg a fasiszta rémuralom vége, közeledik a felszabadulás. Ezt azonban ő már sajnos nem érhette meg. 1944. november 6-án a késő éjszakai órákban öt főből álló nyilas banda tört a hatvani Tabán utcai 4. szám alatti lakására és csak annyi időt engedélyeztek számára, hogy a legszükségesebb holmijait egy kis bőröndbe összecsomagolhassa. Elbúcsúzott könnyező feleségétől és leányától, akiket még ő vigasztalt azzal, hogy nemsokára itthon lesz. A nyilasok Hatvanból több nyilvántartott kommunista társával együtt pár nap múlva Komáromba szállították, ahonnan egy nagyobb csoporttal a dachaui haláltáborba vitték. Ott pusztult el éhhalállal, mint annyi sok ezer üldözött társa. Horváth Béla — 136 263. számú dachaui deportált óbudai lakos — elmondása szerint, Joó György soha nem tagadta meg kommunista meggyőződését, s rendületlenül hitt a szovjet nép győzelmében. A kínzásokat, megpróbáltatásokat bátran és hősies helytállással viselte el. Horváth Béla együtt volt Joó Györggyel a komáromi Csillagerődben és Dachauban is. (Halotti anyakönyvi kivonatát 1964 nyarán küldték el. Eszerint 1945. február 6-án halt meg. Egy kis német városkában — Dachau mellett — Arolsenben állították ki. Iktatószáma: 2387/1952. Ugyancsak ma is megvan a Hangai család birtokában Joó György Magyarországi Tanítók 278