Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Molnár József: A haladó pedagógusok üldözése a fehérterror idején He-ves megyében

letartóztatottak neveit. A későbbi elfogottak névsorát az Egri Népújság hozta." [3] Az összefogdosó karhatalmi alakulatok rendszerint egy fehér tisztből, két rendőrből vagy csendőrből és három román katonából állottak. ,,A nyomozó közegek nincsenek ki a vigasságból, állandóan mámorosan jártak-keltek. A letartóztatásokat és kihallgatásokat főleg éjjel tartották. Kedvelt vallatószerszámaik voltak: a lovaglókorbács és a bikacsök. De vallattak sós vízbe mártott nyírfavesszőkkel is." [4] A reakció — láthatjuk — alig hogy a román imperialista megszálló katonaság betette a lábát a megye területére, azonnal szervezkedni kezdett. A dühöngő fehérterror bosszúja elől — a sok kiváló munkás, paraszt és egyéb foglalkozású kommunista s szocialista vezetők és a proletárdiktatúrát támogató dolgozók mellett — nem menekülhettek a haladó gondolkodású megyei pedagógusok sem. Közvetlenül a Tanácsköztársaság leverése utáni első terrorhullámnak esett áldozatul Elefánt József (1894—1919) hatvani tanító is. Egyszerű felvidéki családból származott. A tanítóképzőt Budapesten végezte. Képzős korában magántanítványok vállalásával szerezte meg a nagyon szűkös megélhetési lehetőségeket és a tanulási költségeket. Házitanítóskodásával ebédet és vacsorát biztosított magának. 1912-ben kapott tanítói oklevelet, mely után öt évig Beregszászon tanított. 1917-ben került Hatvanba. A német nyelvet jól beszélte. Iskolai munkája mellett magántanítványokat is vállalt. .,1918 végén tagja lett a szociáldemokrata pártnak és olyan eredményesen dolgozott, hogy csakhamar titkárrá választották. A tanácsköztársaság idején bontakozott ki sokoldalú tehetsége. Már eddigi munkálkodásával is bebizonyította, hogy a közösség szolgálatában fáradhatatlan. A párt által indított Hatvani Munkás című lapnak a szerkesztését reá bízták." [5] Cikkeiben döntő jelentőségűnek tartotta a nép kulturális felemelkedését, az osztályharc és osztályöntudat megerősítését. Egyszerű, önzetlen, a közösségért élő ember volt. Különösen szerette az ifjúságot, akiket a leghaladóbb írók és költők műveivel ismertetett meg. Fiatalon, 25 éves korában áldozta fel életét a magyar dolgozók igaz ügyéért. Halálát a következőképpen jegyezték fel: „ 1919 augusztus közepén ellenforradalmi géppuskás század szállta meg Hatvant. A különítmény egyik vérszomjas tagja, valami Kacsó nevű hadnagy két katonával megjelent Elefánt lakásán, a mai Vár utcában, ahol előbb kegyetlenül bántalmazták, majd a járási bírósági fogdába hurcolták. Onnan egy Oláh János nevű fogoly társával együtt pár nap múlva a Salgótarján felé vezető útra vitték. Azt mondták nekik, hogy — szabadok és mehetnek —, de alig tettek néhány lépést, gálád módon hátulról lelőtték a két védtelen embert. Holttestüket egy ideig az úton hagyták heverni. Este, a sötétség beálltakor tették szekérre és a temető árkában hantolták el." [6] (Ehhez hasonlóan írta le Elefánt József halálát Kolacskovszky Lajos, a megyei ötös direktórium tagja hátrahagyott kéziratában, de ő Oláh Józsefnél azt is megemlítette, hogy: „Hatvanban a Tanácsköztársaság alatt a lakás17 273