Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

ez most nagy felindulásában megölné a bátyját, akkor sohasem lehetne belőle vitéz. Látjuk tehát az elmondottakból, hogy Toldiné nem gátolja, csak segíti Miklóst, éppúgy, mint a király. Egyedül Bencére érvényes az, hogy gátolja is, segíti is a főszereplőit, de céljának elérésében ő sem akadályozza, legföljebb késlelteti. Bence a nádasban való beszélgetésig csakugyan ellene van Miklós elmenetelének. De vajon miért? Mert úgy látja, hogy ezt a fiút most nem a józan esze, hanem elkeseredése vezeti. Emlékezzünk csak rá, hogy így beszél neki Miklós: „Ami volt, az nincs már: ami jó volt, elmúlt; Más pennával írnak; sorsom balra fordult; Gyilkosságba estem, lettem bujdosóvá, Hej, ki tudja, mikor leszek bele jóvá? (IV, 15) — És vért emleget: ,,Tán veszett nevemet is lemossa vérem" (IV, 15). Az öreg Bence csak hallgatja az elkeseredett fiú fájdalmas méltatlankodását: „Nem születtem arra, érzem ezt magamban, Hogy itt békamódra káka között lakjam; Nem is teremtőztem béresnek, villásnak, Hogy petrencét hordjak akárki fiának. (IV, 16) Toldi fejében még csak most alakulnak a tervek, hogy ,,merre menjen? mihez fogjon?" — gondolataiból, még nem kész terveiből nem is árul el semmit ,,a hű szolgának". így ez joggal félti őt meggondolatlan tettektől, esztelen, véres vállalkozásoktól. De mire is gondolhatna, amikor Miklós így végzi beszédét: Már csak arra várok, hogy bealkonyodjék, A világ mezőrül haza takarodjék. És akkor nyakamba veszem az országot, Szél sem hoz felétek énrólam újságot." (IV. 16) Ezt a jó fiút nem hagyja nyugodni lelkiismerete a gyilkosság miatt: bármennyire akaratlanul ölte is meg a nagy kővel az őt bosszantó szolgák egyikét, mégiscsak ő okozta György szolgájának (vitézének) halálát. Szörnyen bántja Miklóst az is, hogy Budáról hazatért bátyja testvéri szavak helyett oly csúnyán rátámadt, sőt gyilkosságba kergette. Ügy érzi, összeesküdött ellene minden: ama nevezetes nap délelőttjén Laczfi és vitézei nézték és szólították parasztnak, délben a bátyja mutatta meg, hogy „vesztené, ha tudná, egy vizes kanálba" (II, 12), délután pedig György és boros fejű vitézei bosszantották „vastag tréfával", majd a tragikus haláleset után nagyon is komoly „embervadászat" formájában. Arra sem volt lehetősége, hogy édesanyjával beszéljen, tőle búcsút vegyen, s azóta itt „békamódra káka között lakik". Bence, akit Toldiné küldött Miklós fölkeresésére, csak három nappal a „futás" után találta meg a jól rejtőző fiút, mikor már harmadnapja 265