Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

a nemzeti vagyonosság okairól, Bp. 1899) és Mezőfi Vilmos (Kommunizmus és kapitalizmus, Bp. 1894) könyvét. Mindezek elültetik benne a kételkedés magvát, a világ rendezetlenségét ismertetik fel vele. Világnézetében alapvető lesz a konvenciókban kételkedő útkeresés, amelyet átsző egy népi, plebejus 48-asság, amely a szabadságharcos édesapa emlékeiből és az anyai örökségként maradt népi-paraszti feltörekvésből és függetlenségi vágyból sarjadt. Ezek eredményeként, a szabadkőművesség elveinek ismeretében is [7], Gárdonyitól nem áll messze a modern polgári radikalizmus célkitűzésének vállalása sem, a társadalmi reformok és a nemzeti függetlenség követelése, ami együtt jár az egyéniség szabadságának klasszikus polgáreszményével is. A valóság persze nagyon is kiábrándító; túlságosan is erős a dezillúzió, amely a feudális-kapitalista valóság és a klasszikus polgáreszmény közötti szakadék miatt egy nemzedéket kényszerített lázadásba és menekülésbe. Ezért bizonytalanodik el Gárdonyi is, keresi azt az embereszményt, amely nyugtalanságát lecsendesítené. Ezért menekül kezdetben az egzotikumba (a győri novellák és a szegedi írások egy részében), majd az egy szérűhöz, a természethez. A folyamatot a 90-es évek elején írott tárcák is jelzik: A falu dicsérete (1892), A falu télen (1892), A falu lelke (1895), A tűz (1895), de leginkább az önálló hang kialakítása a novellákban, amely a népélet feltárásában, a paraszti egyéniség irodalmi felszabadításában, polgári értelemben vett szabadságában rejlik. Dezillúzió és lázadás: menekülés az egyszerűhöz A 90-es évek magyar novellája rendkívül sokszínű. [8] Utánzók és igazi tehetségek tollából a tárca, a rajz. a novella számtalan változata születik. Azok, akik már megtalálták önálló hangjukat, inkább európai példákat keresnek, nemzeti tartalomhoz — témához és mondanivalóhoz — megfelelő modern formákat. Gárdonyi is — ráeszmélve, hogy igazi önmagát a népélet feltárásával találja meg, és erre is kényszerítve világnézeti fejlődése által — éppen a 90-es évek elején Budapestre kerülve a Magyar Hírlap-nál Bródy Sándor mellett és a Bajza utcai Jókai-házban ismerkedik egyre tudatosabban az európai áramlatokkal. Feszty Árpádnétól tudjuk, hogy pesti éveiben milyen lelkesen olvasta az „oroszokat". [9] Ami eljuthatott hozzá, éppen elég ösztönző volt: Csehov novellái és Turgenyev lírai képei adhattak igazi biztatást. De ekkor hall egyre többet Zoláról, Flaubert-ről, Maupassant-ról, ezek elemző, analizáló törekvéseit és a csattanó kompozíciót igyekszik is öszszeolvasztani önálló kezdeményezéseivel. Sajátos jelenség, hogy a jó három évig Szegeden tartózkodó Gárdonyi (1888—1891) nem a szegedi parasztnovella felől érkezik el önálló hangjához. Nem ír tanyai riportot, még olyan értelemben vett törvényszéki tudósítást sem, mint a szegedi parasztnovella írói (Palotás Fausztin, Deréki Antal, Békefi Antal). Bár egy időben gyakran megfordul a 249