Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

azt is meg kell vallom, hogy kinyilatkoztatta azt is, hogy sajnállya Nevednek abban lett compromittáltatását, hogy Dayka Gábor verseit a Publicumnak felette recommendáltad — és már benne sokan megcsalattattaknak tartván magokat — miatta zúgnak. Berzsenyi felöl másképp ítél —• és ítélnek." [25] Kazinczyt nyugtalanítja is a dolog, Sárközy levelének kézhez vétele után nyomban reflektál is rá, méghozzá egyenesen Kisnek: ,,Sárközy István barátom írja, hogy Te néki azt beszélléd, hogy sok ember nem leli Daykában amit az én jelentésem vele váratott... Werke des Geistes u. der Kunst sind für den Pöbel nicht de. S ez elég reá. Szörnyűség az, édes barátom, hogy Dayka, aki 1788 és 1796 között írt, annyira meghaladta a maga korát, hogy húsz esztendő múlva is kevés van aki az ő becsét érthesse. Van benne sok férges, nem tagadom; de vannak olly darabok is, mellyek soha nem fognak avulhatni. . . Ne akadjunk fel másoknak ítéleteken, édes barátom, s sajnáljuk sorsunkat, hogy praenumeratio nélkül alig tudunk nyomtattatni. A Praenumerans azt hiszi, hogy leköteleztük magunkat úgy énekelni, amint ők szeretik hallani a dalt..." [26] A kedvezőtlen fogadtatást tehát a praenumeratio tényében keresi. Pedig semmi másról nem volt itt szó, csak Berzsenyi zsenijének vitathatatlan fölényéről, amit az igazán értő fülű közönség észrevett. Épp Berzsenyi verseinek szintén praenumeratios kiadása lehet Kazinczy feltevésének cáfoló példája, amelynek körülményeiről már Váczy János is szólt 1895-ös Berzsenyi-életrajzában. [27] Az ilyen, számára bosszantó hírek vétele után bizonyára kellemesen hatottak Berzsenyi, Kölcsey és mások kedvezőbb, vagy éppen magasztaló véleményei. Bőven van adatunk erre, jóllehet a tényeken csak annyit módosít ez, hogy egyesek megértették a Dayka-kiadás egészének (az életrajz, a korrekciós szöveg, a modern verselés példájának hangsúlyozása, a neologizmus apologiája) eszmei és gyakorlati célját-jelentőségét. De csak a nyelvújítási harc lezárultáig, a tízes évek végére majd ezek a társak is eltávolodnak tőle. Berzsenyi az első, aki ha futólagosan is, de kedvezően nyilatkozik: ,,Daykát csak alig futhatám végig, mingyárt elkapák tőlem, s következésképpen ítélni nem tudok róla, de annyit csakugyan tudok, hogy azon goromba epigrammát [28] meg nem érdemiette." [29] Néhány hét múltán, egy másik levelében mégegyszer megerősíti ezt. [30] Sokkal határozottabban foglal állást, méghozzá Kazinczy mellett, Kölcsey. Nem is előzmény nélkül, a kéziratos Dayka-életrajz egy költői részlete [31] már korábban megihlette, verset írt hatására, címe Az Acatia. Ama versek közül való, melyekkel Kölcsey ,,önálló költészetének kezdetét" szokás jelölni [32], s melyekben leginkább kiütközik Kazinczy hatása. De egy másik korai versét is meg kell említenünk, az Andalgások címűt, amellyel egyenesen Dayka költői örökségének átmentésére vállalkozik — hangsúlyozva egyúttal Széphalomhoz való ragaszkodását is. A „vérző hon ... vidékin" „búsan tévedező" Múzsa 229