Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

a' böjtölés ideája után jusson el a szófaragó, s valamelly rhetori figura szerint, Rény becse ez annyi mint Rántotta becse, És így talán a Böjtölés becse? Minek a Rény? Hiszen az erkölcs megvan." [6] Észreveszi persze az egész életrajz félreérthetetlenül neologizáló célját is: ,,A Dayka élete, a Neologismus apologiája! Göthe, Voss nem auctoritas. Ezek versírók de nem philologusok." [7] Mennyivel másképp fogadja viszont Pápay Sámuel! Az a Pápay, aki voltaképpen nem is valódi kazinczyánus, de kinek számára egyetlen dolog lényeges és döntő: a literatúra. Ennek sikerei, eredményei csodálatba ejtik. így van ez most is. 1813. június 24-én lelkendezve írja Kazinczynak: „Literaturánkra nézve, kivált a Poesisban, szerentsésebbnek mondhattyuk a mostani időt. Ha Szabó Virgiliussának most kijött 2ik részét nem számlálnám is, Dayka Munkáinak tsaknem eggyszerre lett megjelenése olly ditső tünemény, amiilyennel még egy esztendőnk sem ditsekedhetett, s pedig, mint értem, Virág is most adá ki ismét újabb dolgozásait Thalia név alatt. Daykára én is apostolkodtam, mint megkérétek." [8] Kazinczy — Pápay levelét kézhez véve — nyomban válaszol — osztozva barátja véleményén: ,,Ezen esztendő a pénz ritkasága mellett is nevezetes typographiai mivekkel dicsekedhetik. Illyen Dayka, Berzsenyi, a Virág Thaliája, a Szabó Dávid Aeneisze, illyen lesz Báróczi, kiből már sok ív elkészült, mert 200 előfizetőjénél több találtaték." [9] Ezen túl még egyebet is írhat most már Pápaynak Daykáról. Rokona, Kazinczy István társaságában Szemere Pál érkezett hozzá, s magukkal hozták az imént emlegetett, éppen csak megjelent Berzsenyi-kötetet [10], amelynek létrehozásában — már a sajtó alá rendezésénél és a megjelentetésnél — ő maga is jelentős részt vállalt. Ez a kötet ui. kíváncsivá tette, mégpedig a Publicum ítéletét illetően. Szauder József határozottan célzott már arra, hogy ,,. . . Berzsenyi. . . 1813-ban kijövő kötete mily napfénynyel. . ." homályosította el Dayka és Kazinczy líráját egyaránt. [11] Noha az irodalmi közvélemény reagálása Berzsenyi verseire később várható — Kazinczyban mégis támadhatott némi aggodalom: vajon Berzsenyit nagyobb ovációval fogadják-e majd, mint Daykát? Mert az utóbbit már Virág sem úgy fogadta, ahogy azt barátságuk, ízlésbeli egyezéseik ismeretében vártuk volna. Igaz, Virág — Szemere tanúsága szerint — csak a szöveg megváltoztatása ellen emelt szót, az eredeti Daykát nem marasztalta el, de végső soron a kiadás korrekciós jellegével való szembehelyezkedés a Dayka-versekkel is az újat példázni akaró Kazinczynak mond ellent, következésképpen annak a Daykának is, akit 1813-ban ennek a korrekciós kiadványnak tükrében ismert meg a közönség. Virág nyilatkozata óta újabb reflexió is eljutott hozzá, konzervatív részről ugyan, de ez az akkori magyar társadalmi élet egy jelentős rétegének szemléletét hordozhatta. Ezt írja most meg — Berzsenyi fogadtatását illető kíváncsiságával együtt Pápaynak: „Szeretném érteni, mit fog ítélni a Publicum az én Berzsenyim verseiről, mit nevezetesen azok, akik magok is verselnek. — Dayka nem fogadtatott érdemlett kedvességgel; kevés szereti: de aki szereti, nagyon szereti . . . Egerben eggy Marsalkó nevű Cistercita Daykára eggy deák Epigrammát írt. Nolo poetam foemineum 226