Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

időbeli kiindulópont jelölésére. Pl.: C paccBera Ayji CB6ÍKMÜ Berep, HO neőo 0H.no 6e;30ÓaaMH0 (vö. hajnaltól) — Haina CTapnia-a cecxpa BHJKer c caMoro yrpa (A. B.)(vö. kora reggeltől). Az ablativusi elöljáró for -f- gen.) — melynek időbeli jelentése teljesen megegyezik a c -f- gen. jelentésével — ma már csak néhány, félig határozószós fordulatban maradt meg* or po/iy, ro/t OT ro;iy, AEHB OTO AHJ^ or BeKa. (Az ot -f gen. és a c-\- gen. szerkezetek időbeli jelentésükre nézve szinonimák, de nem cserélhetők fel! Nem helyes tehát ^ He 6hji raM ot íiponiJioro ro/ta-t mondani a c nponuioro ro;ia kifejezés helyett.) Az elativusi alak az oroszban is igen ritka. Pl.: OŐBmaft h^t H3 cTapHHH (Vö. Jobb időkből rossz sozkása.) Inkább csak határozószókban maradt meg; ilyenek: HccrapH, H3 RO^Y B TOA, H3MJia.zi;a stb. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a cselekvés időbeli kezdőpontjának meghatározásában általában a magyar ablativusi alak és az orosz delativusi alak (c + gen.) felelnek meg egymásnak. Vonatkozik ez a magyar -tói fogva, -tői kezdve ragos-névutós szerkezetekre és orosz megfelelőjükre is (

naHHHan c -}- gen.). PL: mától fogva — mától kezdve — HaMHHan c ceroAnaiiinero ;imi. Mindkét nyelv ki tudja fejezni a cselekvés, történés, létezés kezdőpontját úgy is, hogy egyúttal rámutat az azóta eltelt időtartamra is. Ennek a kettőn időviszonynak kifejezőeszköze a magyarban a főnév ragtalan alakja egyes szám harmadik személyű birtokos személyraggal, az oroszban a főnév puszta accusativusa. PL: Még csak három napja vagyok a városban — H TOJibKo Tpn ahh H ropoae. Á Tóth Rozália például már nyolcvan éve itt: van (Mikszáth) — Posaraa T

ot

, HaiipHMep, 3,n,ecb h^

XOAHTCH y;« BoceMbAecflT jieT. [5]. IV. A folyamat időviszonyainak meghatározása (Mikor?) Mint a II. fejezetben már említettem, a cselekvés a közelebbi meghatározásra szolgáló főnévben kifejezett időponthoz vagy időszakaszhoz viszonyítva lehet egy-, elő- és utóidejű. Ennek megfelelően a folyamat időviszonyainak árnyalataival és kifejezőeszközeikkel három fejezetben foglalkozunk: külön tárgyaljuk meg A) az egyidejűség, B) az előidejűség és C) az utóidejűség jelentésárnyalatait és kifejezésük eszközeit. A) Egyidejűség Az egyidejűség jelentésárnyalatai A főnévben kifejezett időponttal vagy időszakasszal egyidőben végbemenő cselekvés időviszonyai mind a jelentésárnyalatokra, mind a kifejezőeszközök gazdagságára nézve mindkét nyelvben igen változatos képet mutatnak. Az időviszony típusát (és egyben kifejezőeszközét is) meghatározó legfontosabb tényezők: a) a cselekvés jellege, b) az időviszony meghatározására szolgáló főnév jelentése, illetőleg az időviszonyt meghatározó 205