Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben

IDŐBELI VISZONYOK KIFEJEZÉSE AZ OROSZ ÉS A MAGYAR IGEI SZÓSZERKEZETEKBEN KOCSIS KAROLY Az emberi tudat tudvalevően az objektív valóságnak nemcsak a jelenségeit (tárgy, tulajdonság, mennyiség, cselekvés stb.), hanem a jelenségek közötti összefüggéseket, viszonyokat is tükrözi. E viszonyokat nyelvünk többnyire nem lexikai, hanem grammatikai eszközökkel fejezi ki. így válnak az objektív valóságnak tudatunkban tükröződő viszonyai a nyelvi kifejezésben grammatikai-szintaktikai viszonyokká. A viszony jelentésekkel és grammatikai kifejezőeszközeikkel három helyen is foglalkoznak grammatikáink: 1. a szóformák és segédszavak használatáról szóló fejezetekben, 2. a szószerkezetek tanában és 3. a mondattannak a mondatrészekről és az összetett mondatok tagmondatairól szóló fejezeteiben. Az 1. és 2. rész a grammatikai kifejezőeszközök jelentéskörét tárgyalja, pl. azt, hogy mi mindent fejez ki a magyar birtokos jelző ragos alak vagy az oroszban a neki megfelelő genitivus. Az orosz grammatikák e fejezetei az orosz nyelv oktatásában a kommunikatív tevékenység paszszív (receptív) formáinak elsajátításához adják meg a szükséges ismeretalapot: a hallás utáni megértés, a szintetikus vagy csendes olvasás, az anyanyelvre való fordítás készségeinek kialakításában van nagy szerepük. — A mondattan a viszony jelentések alapján csoportosítja az anyagot, s így az aktív beszédtevékenységi fajták (a hangos beszéd, az írásbeli fogalmazás, valamint az orosz nyelvre való fordítások) készségeinek kialakításához szükséges alapot volna hivatva biztosítani. A kétféle ismeretalapra és az ismeretek automatizálása útján kialakított készségekre támaszkodhatnék azután — többek között — az intuitív (kombináló) beszéd képességeinek kifejlesztése. Felsőoktatási orosz grammatikáinknak a fordításos módszer uralmának idejéből megőrzött hagyománya, hogy az orosz forrásokat követve kellő részletességgel és mélységgel tárgyaljak a grammatikai formák és segédszavak jelentéskörét, ugyanakkor viszonylag mostohán kezelik az egyes viszor.yjelentések árnyalati különbségeit és azok kifejezésének módját. Ennek igazolására elég a lapszámokra hivatkoznom. Az egyetemi jegyzet [13] az esettanra, az elöljárókra és a szószerkezetekre összesen 78 lapot fordít, míg a bővítményekre mindössze 16-ot. Hasonló az arány 197