Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

NAGY OROSZ NYELVÉSZEK II. F. F. FORTUNATOV ÉS A MOSZKVAI NYELVÉSZETI ISKOLA DR. BIHARI JÓZSEF—DR. TÓTH IMRE 1.1. A régi Oroszország nyelvészeiről megemlékezve, L. V. Öcerba három olyan tudóst említ meg, akinek a neve munkássága alapján az európai nyelvtudomány legnagyobbjai között kellett volna, hogy legyen. Ezek a következők: F. F. Fortunatov, I. A. Baudouin de Courtenay és A. Potebnja. Jellemző rájuk, hogy olyan eredményekkel gazdagították a nyelvtudomány fejlődését, amelyek előnyösen befolyásolták volna az európai nyelvtudomány sorsát, ha tanításaik — elszigeteltségük miatt — nem rekedtek volna meg a cári Oroszország határain belül [1], E tudósok közül I. A. Baudouin de Courtenay az, akit újra felfedeztek az utóbbi időben, mivel a modern nyelvtudományi irányzatok egyik előfutárát látták benne. A nyelvészeti szakirodalomban egy sajátos ág, a baudouinistika alakult ki, amely a kazáni nyelvészeti iskola megalapítójának elméleti hagyatékát értékeli és ismerteti. Más volt a sorsa Potebnja tanításainak, amelyek, bár gazdag orosz nyelvű szakirodalom foglalkozik velük, külföldön még mindig nem kapták meg azt az elismerést, amely megilleti őket. Fortunatovval — a bibliográfiák adatai szerint — nem foglalkozik sem a Szovjetunióban, sem külföldön olyan gazdag szakirodalom, mint Baudouin de Courtenayval és Potebn javai. Fortunatov ,,újrafelfedezésének" az ideje még nem érkezett el. Ennek oka elsősorban a nyelvtudomány fejlődésében rejlik. A baudouini tanítások között sok olyan van (fonéma elmélet, nyelv és beszéd megkülönböztetése, a nyelvi jegy jel volta, a nyelvnek, mint rendszernek a felfogása), amelyet napjaink nyelvtudománya értékelt és tovább fejlesztett. Ezzel szemben Fortunatov, mivel a nyelvtudományt csak mint történeti disciplinát tudta elképzelni, megmaradt a diachrónia területén. A deskriptív irányzatok fejlődése miatt nem fordítottak figyelmet egy olyan tudós munkásságára, aki ízig-vérig történeti szemléletű volt. Pedig Fortunatov általános nyelvészeti nézetei között nem egy van, amely a modern nyelvtudományban is felhasználható. Ezt a hiányt pótolandó elsősorban Fortunatov általános nyelvészeti koncepcióját fogjuk ismertetni, mert ezek a magyarországi nyelvészeti 171