Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bakos József: Az első magyar nyelvű Orbis Pictus nyelv járástörténeti adatai és tanulságai

A fordítás nyelvében valóban sok a dunántúli, közelebbről a nyu­gat-dunántúli, s inkább a Pozsony megye irányába tendáló északi Ruszt-környéki gócváltozatnak nyelvhasználatát tükröző hangállo­mánybeli, alaktani (jelezési, rago­zási) és szókészleti sajátság. A for­dítás nyelve igen értékes forrás az írásbeliség, illetőleg a tanítási nyelvi norma, s a nyelvjárási szintű kép­letek keveredésének, illetőleg a ki­egyenlítődés folyamatának XVII. századi viszonyaira is. Egészen szél­sőséges esetekkel is találkozunk: olyan erősebben asszimilált szóala­kok is funkcionálnak még ennek a tankönyvnek a nyelvében, amelyek a korabeli ilyen jellegű iskolai könyvek nyelvéből már hiányoz­nak. Ilyen alakokra gondolunk: beffS (XII), háfffa (XIII), peffelyek (CXXVIII) stb. A következőkben a gyakoriság, a következtesség mértékét, a meg­terheltség fokát is felsorakoztató rendben mutatjuk meg a fordítás nyelvében található nyelvjárási sajátságokat, rámutatva arra, hogy ezek a nyelvjárásos jelenségek még jól megférnek az irodalmi, a tanítási nyelvi norma egységesítő tendenciája nyomán kialakult és a már hagyományo­zott nyelvi képletekkel. A) Az sem véletlen, hogy elsősorban a hangállományban jelentkezik a legtöbb nyelvjárási sajátság. a) Az egész nyugati és dunántúli nyelv járásterületnek jellemző sa­játsága az á utáni asszociatív o-zás (alapszóban és szóalakokban) is jel­lemző sajátsága a fordítás nyelvének. Csak néhány példát ennek bizonyí­tására: házokat (IV), ágokra (XII), fzározon (XXXII), fzározéttatva (XXXIV), vállokon (XXXVIII), hármot (XL), ágyokat (XLIV), elváló ázta­tott (XLV), májos (LIII), lábokat (LIII), nyárfolóval (LXV), nyárfokon (LIV), váfznok (LX), tálokat (LXX), a válofztottak (CL) stb. stb. [vö. Plander: Tud. Gyűjt. 1838. VI. 3—34, Vass: Magyar Nyelvészet V. 75., Nyr. XXIX, 171. MNy. XXXIV, 259, XLVI. 280, Kovács: A Nyugat­dunántúli á-utáni o-zás a XVII és XVIII. században: Magyar Nyelvjárá­sok: 1964. (X) 51—62., Hollósy: Riedl „Magyar Hangtana", a Soproni Líceum Ért. 1901—1902 (A nyugati nyelvjárásterület e sajátságáról is), és Benkő Loránd: NyK. LX. 14—16.] vaíamcr.nyifzer a' tanuló gyermeknek a" fei&Tyai^, mondanak, egzfzerfmint meg-is mutathatnák néki. ' ! Akkor lenne ofztán ez illyen oskola a Uthtti viti^. f nthjtvigj érs^ktnjfganikjti mtgftghttó dolgtkrnkjtkmh j» helt, és dz.tlljAténfb osVotkkb* való kéfíúUt, íz. heic í a. phn tlmcníkel megfogható dclgot-át t intetnie. De cl: 5 ez err ül: kezdjünk immár magahoz a;' dologhoz. Sirách. 1 f, f. f Hogy ha nem gyuytefz^ ifftukorodhan; ; mit fogfz, tdáinyi vénfegedben ? O ipií Cafta!io r.itííum i!c főnre propinas F;mnfn,íc inililtas tcrifmm viffiitl» airorcm MeitíAus itigcnuií, & quö, áu:n fyiritiMj JfíU» Infold :icolurr.c<, m<bi (wxCtp'oie pl«H>0 , ítgö non UIH lintitm |«n cöiltulis x\u , Uwi non uioi, mittirq; Uüoribu; akt ?n':vrm. imcnoiílim dam puns ícníibitiontrj í >Ii-íS opm. íjucm cotifi'cerat Comrruuj orbero, Ltnyvü cenver-um parii. l.ttum ej;» in o.'brm. NcmfX. bonum commune bonus vir ut aujia;, audtt KcituUm ammó mipró pfrfcne LL'Otca, Sic rommuM Tibijquod íeur Paioi r.omrn Cum n.u.Vs , propnura communis didi* in uíut, Et proprium urtim \ m^r.ct. jtq, rnsnebit ir. *uim f A!<|. omni £«ÍCS ' pclUuutc merení U:>giiul, Ungiiu: regio tjucmnuíU íilebit. ÍUt tlinftit J.JVUI» WlSWi V dfp't ctpttdt'tt-*:. Johan- Andreas üobner. I. U.S O RBi^ 1. ábra 156

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents