Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Kovács Vendel: A megszilárdítás és ellenőrzés módszereinek összefüggései és az óratípusokkal kapcsolatos problémái

nak r&emcsak egymás támogatójának kell lennie, hanem az ismereteknek folyamatosan, a műveleteknek pedig nem kevésbé egymásba kell épülniök: folyamatosan egységes ismeretrendszerré és műveletrendszerré kell fejlődniök. S megint nem úgy, hogy külön ismeretrendszerré, és külön műveletrendszerré, hanem úgy, hogy egységes ismeret-műveletrendszerré. Nem beszélhetünk ismeretrendszerről a neki megfelelő műveletrendszer nélkül és fordítva. Vagy ha találkozunk ilyennel, az minden esetben alig használható alkotó tevékenységekre, !'mert kezdettől fogva nem ennek közepette, ennek próbálgatásai közben fejlődött sem az egyik, sem a másik. [9] Az ismereteknek és műveleteknek integrált rendszerét — magától értetődően —, képtelen kiépíteni akár a viszonylag ritkán visszatérő ismétlő óra, akár az ugyancsak alkalmanként beiktatott gyakorló, vagy a kimondottan az ismeretek alkalmazására szánt óra. A rendszerező ismétlésnek és a műveleteket integráló gyakorlásnak nem felelhet meg az időnkénti ismétlés és gyakorlás. De nem pótolhatja a nem folyamatos gyakorlás és ismétlés fogyatékosságait az az integrálásra kényszerítő alkalom sem, amelyet az új ismeretek feldolgozása folyamatosságánál fogva nyújthat. Az integrálódás ugyan megkezdődik minden esetben, amikor egy bizonyos témakör új problémáját az elsőhöz kapcsoltan, a harmadikat pedig a másodikhoz és az elsőhöz való vonatkozásában vizsgáljuk. A helyzet azonban az, hogy többször fel kell idézni a régebbit ahhoz, hogy könynyedén mozgósuljon, s az új feladatmegoldásában „határozott menetkészséget" mutasson. Egy ideig emlékezetbe való „hívogatásra" van szüksége a réginek ahhoz, hogy ilyen menetkészségig eljusson. Ha viszont ezzel a szükséges hívogatással egészen és minden esetben az új felfedezésének munkáját terhelnénk, a tanuló nagyon ritkán és igen csekély mértékben lenne felfedező. Ezek szerint az ismétlő, a rendszerező, a gyakorló, az alkalmazásra és az ismeretek feldolgozására szánt órák együtt sem tudnak eleget tenni és gondoskodni ismeretek és jártasságok, készségek olyan folyamatos megszilárdításáról és kifejlesztéséről, amely kielégítő mértékben tudná biztosítani az ismeretek és műveletek szükséges integrációját. így ki nem mondottan már eddig is a vegyes típusú óra mellett szólhatunk, vagy a vegyes típusú óra indokoltságát bizonyítgattuk. Természetesen nem ama vegyes típusú óra indokoltságát, amelyben ,,a kivizsgáló" ellenőrzés dominál, hanem olyan vegyes típusú órának vagyunk szószólói, amelyben a fejlődést szorgalmazó ismétlés, gyakorlás és alkalmazás az ismeretek és műveletek integrációjának biztosítása érdekében megszerzi a maga helyét és megtalálja a maga legalkalmasabb eljárásait, eljárás kombinációit a „rosszindulatú daganattal szemben". [10] Természetesen mindemellett távol áll tőlünk a különböző óratípusok alkalmazásának jogosultságát vagy szükségességét kétségbe vonni. Nemcsak elismerjük, hanem mi is állítjuk, hogy „esetenként már az általános iskola felső osztályában sem tudnak elvégezni egy-egy anyagrészt a kombinált órán az idő rövidsége miatt, és az anyag természete 11