Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Dr. Pelle Bála: Gondolatok a tanárképző főiskolák hallgatói körében végzendő pártépítő munkához

ból jött fiatalt most már teljesen megismertük, a megismerésnek ezt a szakaszát lezárhatjuk, és áttérhetünk a következőre, az újabb és újabb feladatok kitűzésének, megvalósíttatásának szakaszára. A megismerésnek e folyamata végigkíséri a főiskolán töltött éveket, de bizonyos időszakokban nagyobb jelentőséggel bír egy másik folyamat, amely már az eddigi megismerésből alakul ki a céltudatos nevelői elképzelés következtében. Tehát eljutunk oda, hogy a hallgatókról szerzett ismereteink elégséges alapot adnak az újabb nevelési szintek kitűzéséhez, az ezekhez tartozó helyes formák és módszerek kialakításához. Éz igen lényeges lépés a további fejlődés szempontjából. Ezen célkitűzések reális voltától függ az, hogy milyen mértékben és gyorsasággal halad az egyén a már előbb ismertetett szintek elérése felé. Mi, nevelők vagyunk elsősorban felelősek azért, hogy neveltjeink mennyit tettek meg ebből az útból, botladoznak vagy letévedneik-e a helyes útról. A mi átgondolt, megtervezett, céltudatos munkánk függvénye a társadalom igényeinek megfelelő tanártípus kialakítása. Mivel hallgatóink összetétele eléggé heterogén — hiszen különbözőek az értelmi adottságok, a középiskolai nevelési eredmények, a szülői házból hozott élmények és meggyőződések, a kialakult erkölcsi felfogások és jellemvonások —, így e folyamatban egyesek előbbre haladnak, példát tudnak mutatni társaiknak, szilárdabbá válik marxista világnézetük, és segítségükre tudnak lenni a nevelőnek és szervezetnek mások alakításában, formálásában. Közülük kerülhetnek ki azok, akik eljutnak a párthoz, akik alkalmasaknak találják magukat a kommunisták kötelességeinek teljesítésére, és merik vállalni a többletmunkát, a példamutatást, a vezetést, irányítást és a fejlődésért vívott aktív harcot. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy ezek az egyének közösségekben élő, tevékenykedő hallgatók. Nemcsak a tanár nevelőmunkájának eredményeként válnak tehát ilyenné, hanem a közösségben, a közösség által. A közösség neveli önmagát, akár akarjuik, akár nem, annak minden tagja neveli a másikat. Minden közösségnek van valamilyen közvéleménye, légköre, beállítottsága. Ennek formálása, helyes irányba való fejlesztése a tanárok és hallgatók feladata, azoknak a hallgatóknak, akiket a legjobbaknak tekintünk, vagy hozzá akarunk segíteni, hogy ilyenekké legyenek. Ebben sokat tehet a KISZ vezető tanár úgy, hogy támaszkodik a „pozitív magra", ugyanakkor segít nekik abban, hogy az egész közösség hangulatát, beállítottságát, fejlődését, közvéleményét pozitív irányban tudják befolyásolni. Ebben a dinamikus közösségben alakulnak ki a kommunista tulajdonságok. A párttagjelöltek ilyen környezetből kerülnek ki, nem egyszerűen egymás mellett élő emberek közül. Az a jó, ha a közösség közvéleménye, köztudata, értékelése szinte egyidejűleg, párhuzamosan „szüli meg" a párttag jelöltségre érdemes tagot, ha egybevág a kommunista nevelő tanár, a pártszervezet „diagnózisa" a közösség diagnózisával, ha a nem kommunista hallgató is együtt érez és egyetért abban, hogy ez és ez a hallgató alkalmas és megérett a tag jelöltségre. Ehhez azonban az kell, hogy a közösség fejlődése már megelőzően olyan legyen, amely megfelel e követelményeknek. 14